Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten úgy rendelte, hogy az evangélium üzenete szájról szájra terjedjen. Az evangélium nem egy könyvben megőrzött teória, egyfajta mumifikált gondolat, hanem egy mindig élő, beszéd által kifejezett kinyilatkoztatás. Az evangéliumot ki kell mondani, hogy hallható legyen, és be kell mutatni, hogy átélhető legyen! Az Ige él, és élettel telve árad. Nem azért van Bibliánk, mert megőrizték számunkra ezt az ókori könyvet. A Biblia nem egy múzeumi kiállítási tárgy! Azért van Bibliánk, mert ÉLŐ, és élő dolgokat nem szükséges megőrizni. Az evangéliumra használt angol szó, a „gospel” egy angolszász szóból származik, amelynek jelentése „jó hír”. Ezt a „jó hírt” terjesztjük a világban, mint olyan emberek, akik szavakban elmondják, milyen jó dolog történt velük. Sőt, ennél többet is mondunk: az a jó hírünk, hogy az evangélium radikálisan jobbá teszi a világot és az embereket személyesen; hogy Jézus Krisztus megnyerte a kozmikus küzdelmet, és legyőzte rettenetes ellenségünket. A Márk evangélium első sora így szól: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának (jó hírének) kezdete” (Márk 1,1). Már korábban, a születését így adta hírül az angyal: „Íme, hirdetek nektek nagy örömet (jó hírt)” (Lukács 2,10). Mindkét helyen ugyanaz a görög szó szerepel, sőt az angyal hozzátesz egy másikat: „nagyon jó hír”. Pál apostol pedig azt mondja, hogy mind zsidóknak, mind pogányoknak tartozik - mert tudta, hogy nekik is joguk van hallani a jó hírt, és megtapasztalni Jézus Krisztus megismerésének az örömét. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE