2015. január 17.

Ige: Azt kérjük Urunktól, hogy:

 „világosítsa meg értelmetek szemeit* vagyis szellemi szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának az elváró reménysége** mi az Ő öröksége, az Ő tulajdona dicsőségének a gazdagsága a szentekben***(Eféz. 1,18)

*És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá téve / megvilágosítva szívetek / bensőtök szemeit, de jelentése az, hogy a szívetek / bensőtök / szemei nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá.

**Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom (számít valamire, vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.

***Saulnak, - aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18)

És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)

Hiszen: „...a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm. 5,2; Kol. 1,27)

Ezért hálát kell adni: „...az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.