Ige: Azért hirdetjük Jézust, mint Urat:

 „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, fény támadjon, ő maga gyújtott, és támasztott világosságot. Ő csillant és ragyogott fel a mi szívünkben, a mi bensőnkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2 Kor. 4,6)

[Más fordítás: Hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus személyében fényeskedik, annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye]^*

*Mert: „… ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság” (1 Móz. 1,3)

Az Úr Jézus azt mondja Pál apostolnak: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy a sötétségből világosságra, a fényre, és a Sátánnak, az ellenségnek hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek, vagyis céltévesztésüknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt, azaz örökséget nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18)

Az apostol pedig így szól a hívőkhöz: „Mert valátok egykor régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok és éljetek” (Eféz. 5,8)

Az Úr Jézus kijelentése: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).

Dávid már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet, te gyújtasz nekem mécsest; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. Uram, fénysugarat ad nekem a sötétségben” (Zsolt. 18,29)

Mert: „Az Úrtól való szövétnek, az Úrtól kapott mécses az embernek életet adó ereje, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét, és egészen átkutatja bensőnket” (Péld. 20,27).