Ige: Az Úr Jézus kijelentése rólunk, akik az Övéi vagyunk:

 „Ti vagytok a világ világossága, a kozmosz fénye; mert ti vagytok a világ számára a fény. Nem rejtethetik el, és nem lehet eltitkolni, titokban tartani a hegyen épített, a hegyen fekvő, és ott elhelyezett várost.

Gyertyát, lámpást, vagy mécsest sem azért gyújtanak, hogy a véka alá* hanem hogy a gyertyatartóba, vagy a lámpatartóra, vagy a mécslábra tegyék és helyezzék, hogy fényljék, és onnan világítson, és ragyogjon, hogy fényt adjon mindazoknak, akik a házban vannak.

Úgy fényljék, és világítson, és ragyogjon fel a ti világosságtok, a ti fényetek az emberek előtt, hogy meglássák, és észrevegyék a ti jó cselekedeteiteket, a ti nemes, kitűnő, eszményi szép tetteiteket, és dicsőítsék, és magasztalják a ti mennyei Atyátokat, aki a mennyekben van** (Mát. 5,14 -16)

*Véka (modiosz): űrmérték gabona mérésére (kb. 8 és ¾ liter). Gyakran nádból készült, ami gyúlékony.

**Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus szavairól: „Senki pedig, ha gyertyát, vagy lámpást gyújt, nem teszi rejtekbe, és nem teszi rejtett helyre, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, vagy a lámpatartóra, hogy akik bemennek, vagyis a belépők, lássák a világosságot. A testnek, a szómának: a te egész lényednek lámpása a szem, a tekintet: ha azért a te szemed őszinte és tiszta, a te egész tested, szómád: az egész lényed is világos, fénylő, és ragyogó lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested, a te szómád: egész lényed is sötét. Meglásd azért, és vigyázz tehát, hogy a világosság, mely te benned van, sötétséggé ne legyen. Annakokáért ha tehát a te egész tested, a te egész szómád: egész lényed világos, és semmi részében sincs homályosság, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, olyan világos lesz egészen, vagyis az egész, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával, az ő fényével” (Luk. 11,33-36).

 Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „És monda nékik, a tanítványainak: Avagy azért hozzák-e elő a gyertyát, vagy a lámpást, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a gyertyatartóba, vagy lámpatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, és semmi titok, ami meg ne jelentetnék, ami ki ne derülne; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. Nincs semmi, ami napfényre ne jutna. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja” (Márk. 4,21-23).

A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a világosságról: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra jövő embert). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé, a saját világába jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Ján. 1,9-11).

És hogy kit nem fogadtak be, arról így hangzik a kijelentés: „Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján. 8,12)

 „Míg e világon, vagyis a világban vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5)

Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet pogányoknak világosságává, és benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből, a börtönből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7).

Pál apostol bizonyságtétele a fenti kijelentésről: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt, és örökséget nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18)

„Mert az Isten ugyanis, aki szólt: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2 Kor. 4,6)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták és romlatlanok, Istennek szeplőtlen, és hibátlan gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, és az elfajult nemzedékben, akik között fényletek, és ragyogtok, mint csillagok e világon, ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok. Életnek beszédét tartván elébük, és az élet igéjét nyújtjátok; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16)

„Mert valátok régen, vagyis egykor sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai, mint világosságnak gyermekei, úgy járjatok, és úgy éljetek. Mert ugyanis a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban, és egyenességben van” (Eféz. 5,8-9).

És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól, tisztességesen, becsületesen viselvén, nemesen forgolódjatok, és viselkedjetek helyesen a nemzetek között. Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket, és mert bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok, a jó cselekedetekből, a nemes, jó tetteitekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás, vagyis az Ő látogatása napján” (1Pét 2:12)

„Jó lelkiismeretetek, vagyis jó szellemi-önismeretetek lévén. Hogy amiben rágalmaznak, és hamisan vádolnak, és sértegetnek titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák és becsmérlik a ti Krisztusban való jó élteteket, a ti jó életviteleteket, magatartásotokat” (1Pét 3:16).

„A ti szelídlelkűségetek, és a ti szelídségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel” (Fil. 4,5).

„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, és ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,9).

„Senkinek gonoszért gonosszal, rosszért rosszat ne fizessetek. Méltatlanságot sérelemmel, igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzatok. A tisztességre és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden ember előtt, és jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa” (Róm. 12,17).

És azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).

És ismét hangzik a figyelmeztetés: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, a rosszért rosszal, avagy szidalommal a szidalomért, és gyalázásért gyalázással, becsületsértéssel, rágalmazással, szidással. Sőt ellenkezőleg áldást mondván, vagyis a kimondott szavatokkal üdvhozó erőt közvetítsetek; hogy áldjatok, ami azt jelenti, hogy Isten kegyelmébe ajánljátok őket, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek, hogy áldás legyen az örökrészetek” (1 Pét. 3,9).

És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mint a felragyogó világosság, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18).