Ahogy állt a gyülekezet, úrvacsorai istentisztelet közben láttam
egy óriási kenyeret. Tekintélyes méretei körülbelül egy 12 személyes,
jókora tárgyalóasztal méretei lehettek. Emberek vették körül, és
mindnyájan ebből a hatalmas kenyérből lakmároztak jóízűen, békésen, mosolyogva.
Körben látszottak a friss harapásnyomok. Mindenki odafért, aki erre a
táplálékra éhezett.
A meghitt képről eszembe jutottak Jézus szavai:
"Én vagyok a mennyből alászállott kenyér." János 6:41.
Aztán váratlanul tülekedés támadt. Előbb csak méregették és a könyökükkel lökdösték egymást, később egyre indulatosabban néztek a szomszédjukra, és mogorván igyekeztek a saját helyüket megerősíteni.
Nagyon csodálkoztam, és elszomorodtam. Mi okozta ezt a bomlasztást?! Ugyanis, amíg a kenyér felé fordultak és abból ettek, addig tökéletes volt a nyugalom.
Amint viszont abbahagyták a mennyei kenyérből való táplálkozást, egymásra néztek, és szeretetlen, féltékeny, dühös, romboló indulataik áradtak szét.
Nem akarok ehhez semmit hozzáfűzni. A kép önmagáért beszél.
Valami nagyon nincs rendjén az Eklézsiában. Ha Jézus, a mennyei kenyér a táplálékunk szüntelen, akkor Isten minden értelmet felülhaladó békessége és az Ő egysége tölti be a gyülekezetet. Ahol azonban leveszik a tekintetüket Róla, ott megszűnik a felülről való táplálkozás folyamata, irigység, büszkeség és szeretetlenség üti fel a fejét.
Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek.
2013. augusztus 4. Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/mennybol-alaszallott-kenyer.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.