GALATA LEVÉL Gal 1. FEJEZET: A kegyelem, vagyis Jézus Krisztus Evangéliumának hirdetése. (revideált)

Gal. 1,1 Pál, apostol* meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik, nem emberektől, sem nem ember által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, vagyis az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból**

*Apostol [(aposztolosz): meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik.

**Ez pedig így történt: Amikor Listrában hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe” (Csel. 14,19-20).

Gal. 1,2 És a velem levő összes atyafiak, testvérek, írjuk ezt a levelet Galácia kihívott közösségeinek, vagyis eklézsiáinak:

Gal. 1,3 Kegyelem* azaz Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek. És békesség** vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában az Atya Istentől, azaz, a mi Urunk Jézus Krisztustól***

*Kegyelem (kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt. Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.

**Békesség (g: eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

***Az apostol Isten népének minden helyen az Istentől nyerhető örömet, és azt a békességet kívánja, amely csak Krisztusban nyerhető el: „Az Isten kihívott gyülekezetének, eklézsiájának amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek hivatalos, elhívott szenteknek, akik már kapcsolatba kerültek Istennel, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét, hatalmát, tekintélyét bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő helyzetükben, és körülményeikben segítségül hívják. Kegyelem, vagyis Isten jótéteménye, amely örömet vált ki néktek és békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól, azaz, az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1, 2.3)

És ez nemcsak egy jókívánság, hanem áldás. Tehát az apostol minden gyülekezetet – amely Krisztusban van – és minden szentet így áld meg: „Mindeneknek, és mindenkinek, akik Rómában – Isten erejében - vagytok, Isten szerelmeseinek, vagyis Isten kedvesen, nagyon szeretett, drágáinak, hivatalos szenteknek: akik Istennek szenteltettek, és Isten tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik ezért Isten szerinti, tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok. Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség. Boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7).

Gal. 1,4 Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz a mi céltévesztésünkért, és tévedéseinkért, hibáinkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz* káros, veszélyes, ellenséges züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszak létkorából az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint**

*Gonosz (ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött.

**A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25)

A próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt. 130,7-8)

A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,9-10.)

És hogy még világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6).

Gal. 1,5 Övé legyen a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség mindörökkön örökké, vagyis most, és az eljövendőben! Ámen*

*Mert: „Bizony, tőle, általa és érte van, mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség: övé a dicsőség mindörökké, vagyis most, és az eljövendőben. Mert a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen” Hiszen: „...Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, felsőbbségek, hatalmasságok, akár fejedelemségek, kormányzatok, birodalmak. Mindenek Őáltala és Őreá nézve, és őérte teremtettek. A mindenség rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtetett. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik egybe. És Ő a feje a testnek, az egyháznak, vagyis eklézsiának, a kihívottak közösségének: aki a kezdet, vagyis az eredet, elsőszülött, azaz az új emberiség elsőszülöttje, első példánya, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első, és hogy Övé legyen az elsőség mindenben. Mert tetszett az Atyának, vagyis az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék.

 [Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]” (Róm. 11,36; Kol. 1,16-19).

Gal. 1,6 Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más, azaz mássá tett, megváltoztatott evangéliumra* hajlotok, és a mássá tett, megváltoztatott, kiforgatott evangéliumhoz pártoltok át**

*Más evangélium (metatithémi): mássá tesz, megváltoztat, kicserél.

**Az apostol félelmének ad hangot, így beszélve a minden korban élő szentekhez: „Félek, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával, és ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta, elcsalta Évát, Akként a ti gondolataitok, felfogásotok, és gondolkodásmódotok is megrontatnak.  A ti gondolataitokat is elpusztítják, tönkreteszik, lerombolják és, feldúlják, és ezért eltávolodtok a Krisztus iránt való egyenességtől, az őszinte, tiszta és szent hűségtől.

[Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak].

 Mert hogyha az, aki jő és odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet vesztek, fogadtok be, amit nem vettetek, és nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek, vagy más evangéliumot azaz: örömüzenetet hallotok, és nem amelyet elfogadtatok, szépen eltűrnétek, sőt szívesen vennétek” (2 Kor. 11,3-4).

Ezért ismét emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom, és figyelmetekbe ajánlom továbbá, atyámfiai testvéreim, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, azaz: azt az örömüzenetet, amelyet én néktek vittem. …Amely által üdvözültök is, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű beszéddel, IGÉ-vel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, és nem látszatra lettetek hívőkké, és ha ugyan ragaszkodtok még hozzá” (1 Kor. 15,1-2).

És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10).

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai testvéreim, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat akik… más tudományra tanítanának azon kívül; vagyis az ellenkezőjét tanítják annak, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek, és távoztassátok el őket, térjetek ki előlük” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álapostolok, álnok, csaló, cselszövő, csalárd munkások, akik a Krisztus apostolaivá, kiküldötteivé változtatják át magukat

[Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, és a világosság angyalának tetteti magát a fény követévé. Nem nagy dolog azért, és nem csodálkozom, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, és az ő munkájuk szerint lészen.

[Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Mert sokan vannak, akik: „… eltévelyedvén és elfordulva, hiábavaló beszédre, és üres fecsegésre hajlottak, és üres fecsegésre adták magukat.

 [Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek]. Kik törvénytanítók akarván lenni, és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvény magyarázói, holott nem értik, sem amiket beszélnek, vagyis amiket fecsegnek, sem amiket csökönyösen erősítgetnek, és bizonygatnak” (1 Tim. 1,6-7).

És így folytatódik a kijelentés: Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók, vagyis a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata” (Róm 4,14).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4).

Pedig az Úr már korábban figyelmeztette az Övéit, hogy: „Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle!” (5 Móz. 4,2; 13,1).

És ismét: „Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! (Péld. 30,6).

Gal. 1,7 Holott nincs más Evangélium, nincs másik örömüzenet. De némelyek zavarnak, és megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket, és el akarják ferdíteni* el akarják változtatni és  forgatni a Krisztus evangéliumát**

*Ferdít: (metasztrephó): megváltoztat, kiforgat, megcáfol, átváltoztat, átalakít.

**Mert a zsidók - a júdeaiak - el akarják téríteni, és a törvény alá akarják vinni a Krisztusban szabadságot nyert hívőket: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1)

 De a jeruzsálemi apostolok és vének megírják a Galáciában élő hívőknek, hogy ezeket az embereket nem ők küldték: „...meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúltak benneteket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást” (Csel. 15,24)

 Pál apostol pedig elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10)

Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok, vagyis: a vallásos szekták embereinek tudományától őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12)

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, és ne engedelmeskedjetek nekik, mert elbolondítnak titeket. Hiábavalóságot szólnak, és hiábavalóságba vezetnek, haszontalan, céltalan dologba visznek. Ők az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét, vagyis üzenetét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét, üzenetét” (Jer. 23,16.23) .

Gal. 1,8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek Evangéliumként valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok, legyen átkozott, és legyen átok alatt!*

*Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,1-4)

Ezért: „...úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint a megfeszítettről” (1Kor. 2,2)

És az Őbenne való életről: „Mert akik a törvény szerint élnek, átok alatt vannak; mert meg van írva: Átkozott minden, aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

Ugyanis: „A törvény a valóságban haragot eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen. Ott nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15).

A törvény feladata az volt, hogy: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3,24).

És már: „a bűn, vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt” (Róm. 6,14).

A figyelmeztetés, de: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4).

 Nem teszem érvénytelenné életemben a kegyelmet: „Nem törlöm el, nem utasítom vissza, és nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, és a törvény útján van és valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül és hiába halt meg” (Gal. 2,21).

Gal. 1,9 Amint előbb mondottuk, és kijelentettük, most is ismét mondom, és megismétlem: Ha valaki néktek hirdet valamit, vagyis más Evangéliumot azon kívül, amit tőlünk hallottatok, és kaptatok, amit elfogadtatok, átvettetek, átok alatt, átkozott legyen*

*Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, vagy ehhez hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: „Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét” (Róm. 16,17-18).

 „Mert az ilyenek hamis apostolok, álapostolok, álnok, csaló, cselszövő, csalárd munkások, akik a Krisztus apostolaivá, kiküldötteivé változtatják át magukat.

[Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, és a világosság angyalának tetteti magát a fény követévé. Nem nagy dolog azért, és nem csodálkozom, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, és az ő munkájuk szerint lészen.

 [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Gal. 1,10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Vagy embereknek igyekszem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus rabszolgája nem volnék*

*Nem az emberek tetszését keresi az, akit Isten bízott meg az Evangélium hirdetésével: „Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1 Thess. 2,3-6).

Gal. 1,11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az Evangélium, vagyis örömhír, melyet én hirdettem, nem ember szerint való, és nem embertől származik.

Gal. 1,12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése, kinyilatkoztatása által*

*Az apostol megvallása: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (1Kor. 11,23)

 Mert: „Nekünk ...az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (1 Kor. 2,10)

„Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben. Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, amint az elébb megírám röviden, Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Eféz. 3,1-5).

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen, és félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon hitető, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő beszéddel, és hamis következtetésekkel” (Kol. 2,4).

Mert az Úr: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely vádolt minket, és azt eltette, eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra.”  És ez által: Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta. És a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette, diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük, és legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta” (Kol. 2,14-15).

Így: Most megszabadultunk, és felszabadultunk a törvénytől, vagyis a törvény hatálya alól minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában (Róm. 7,6).

„Hogy miképpen uralkodott, és uralomra jutott a bűn, azaz a céltévesztés a halálra, azaz halált hozva azonképpen a kegyelem is uralkodjék megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21)

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Hát: Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg tehát szilárdan, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával, és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni” (Gal. 5,1).

Gal. 1,13 Mert hallottátok, mint forgolódtam, és miként viseltem magamat én egykor a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásban, hogy én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, azaz kihívott gyülekezetét, eklézsiáját, és pusztítottam azt, és a romlására a pusztulására törtem*

*Mikor Istvánt megkövezték, a hívők eltemették, és szétoszolva hirdették az örömhírt mindenfelé, amerre jártak: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. Így vallja meg a jeruzsálemi zsidók előtt, amikor meg akarják kövezni: „… ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.” Letartóztatása után is csak erről tesz bizonyságot, hogy mit tett a vallásos Saul, aki az Úrral való találkozása után Krisztus apostola és Pál lett: „én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Én egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is” (Csel. 8,3; 22,4; 26,2-5.9-11)

 És Timóteusnak is bizonyságot tesz, Isten végtelen szeretetéről és kegyelméről: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1Tim. 1,12-16).

Gal. 1,14 És felülmúltam a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásosságban nemzetem és fajtámbeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és mert fölöttébb vakbuzgó követője voltam atyáim, azaz őseim hagyományainak*

*Az apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,5-9).

Gal. 1,15 De mikor az Istennek tetszett, aki kiszemelt, és elválasztott, különválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által*

*Saul – aki később Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi úton, majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette: „Az Úr pedig monda néki, Anániásnak: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban, hogy egy Anániás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Anániás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,11-15).  

És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5)

 „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3).

Gal. 1,16 Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, nyilvánvalóvá tegye az ő Fiát énbennem hogy győzelmi hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, vagyis a nemzetek között: azonnal nem tanácskoztam hústesttel és vérrel. Azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam, és nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek*

*Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. A kijelentéssel együtt a hívő megkapja Isten erejét is: „Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem hústest és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,16-19)

 Erről tesz bizonyságot Pál apostol is, így beszélve: „olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna. Amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel. Jelek, természetfölötti események, jelenségek és csodák ereje által, és hatalmával, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem, szétszórtam a Krisztus evangéliumát. Mert csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével” (Róm. 15,18-19).

Gal. 1,17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.

Gal. 1,18 Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert, vagyis Kéfást meglátogassam, és megismerjem* és nála maradtam tizenöt napig.

*Megismerni: (/h/isztoreó): a görög szó többet is kifejez: jól, alaposan megismerjem; megismerjem a gondolkodásmódját, „kikérdezgessem”, stb.

Gal. 1,19 Az apostolok közül pedig mást, vagyis a többi apostolt nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát, vagyis testvérét*

*Jakabról így tesz bizonyságot Isten Igéje: Amikor az Úr Jézus saját hazájába megy, nem hisznek benne, mert ott élnek közöttük a testvérei is: „Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?” És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában” (Mát. 13,55-57).

Gal. 1,20 Amiket pedig néktek írok, ímé Isten színe előtt mondom, hogy nem hazudom, ez nem hazugság*

*Az apostol lelkiismerete a Szent Szellem uralma alatt van: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szent Szellem által” (Róm. 9,1).

Gal. 1,21 Azután mentem Szíriának és Ciliciának vidékeire, tartományaiba.

Gal. 1,22 Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén, vagyis felkent, azaz krisztusi gyülekezetek előtt.

[Más fordítás: A Krisztusban élő eklézsiái, kihívott gyülekezetei előtt].

Gal. 1,23 Hanem csak hallották, csak hallomásból tudták rólam, hogy: Aki minket üldözött egykor, most Evangéliumként, örömüzenetként hirdeti azt a hitet, amelyet egykor rombolt, feldúlt, pusztított, amelynek a romlására tört*

*És Saulus nemcsak Jeruzsálemben üldözte Isten népét, vagyis a Krisztus népét: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, vagyis a kihívottak közösségét, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. „Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére őtőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe” (Csel. 8,3; 9,1-2)

De megtérése és Szent Szellemmel való beteljesedése után azonnal hirdette a Krisztust: „Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus”(Csel. 9,21-23)

Gal. 1,24 És dicsőítették, és magasztalták bennem és értem az Istent azért, amit bennem végzett.