Galata levél 2. fejezet: az apostol HIrDETI A Krisztusban eljött kegyelmet (revideált)

Gal. 2,1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással* együtt elvivén magammal Titust is.

*Barnabás volt az, aki: „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban, Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében” (Csel. 9,26-28)

Ő vette maga mellé Sault, hogy Antiókiában együtt szolgáljanak: „Barnabás azután elment Tarzuszba hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, a kihívottak közösségében, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókiában nevezték először keresztyéneknek, azaz: krisztusiaknak” (Csel. 11,25-30). 

Gal. 2,2 Fölmentem pedig kijelentés következtében, kinyilatkoztatástól indíttatva, és eléjük tártam az evangéliumot, azt az örömüzenetet, a jó hírt, melyet hirdetek, és prédikálok a pogányok, vagyis a nemzetek között. De külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, és hiába ne fáradozzam, vagy hogy eddigi futásom, és fáradozásom ne váljék hiábavalóvá.

Gal. 2,3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög azaz: pogány vala,

Gal. 2,4 Tudniillik a belopózkodott, a betolakodott, befurakodott, észrevétlenül besurrant, nem tiszta úton bekerült hamis atyafiakért, azaz áltestvérek kedvéért sem, akik alattomban közénk jöttek, akik azért tolakodtak, és férkőztek be közénk, hogy kikémleljék, és alattomosan megfigyeljék, meglessék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket rabszolgákká tegyenek, rabszolgákká taszítsanak, és kényszerítsenek*

*Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.  Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2)

És az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással. Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.  Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai és cilíciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25)

És Pál apostol így int minden hívőt: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket. Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a hústestnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,1-4.12-14)

Péter apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1)

A dicsőség Urának szava: „Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. Aki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és tudok cselekedeteidről, és a te fáradozásodat és tűrésedet, és állhatatosságodat, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és nem viselheted el, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket” (Jel. 2,1-2).

Gal. 2,5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, sem engedményt nem  tettünk, hogy az evangélium, az örömüzenet igazsága tisztán megmaradjon, hogy  megőrizzük számotokra.

Gal. 2,6 A tekintélyesekkel pedig, - bárminők valának régen, - azzal nem törődöm, semmi közöm hozzá; nem tartozik rám. - Isten nem nézi az embernek személyét, nem személyválogató* - mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek, és semmire sem köteleztek, semmi újra nem tanítottak, és semmivel sem terheltek meg;

»Más fordítás: Azok, akiket valami nagynak néznek – bármilyenek voltak is egykor, nekem semmit sem jelentenek, – Isten nem nézi az ember személyét, – szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak«**

*Már Mózesen keresztül kijelentést nyer, hogy: „Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17)

Ezt igazán a zsidók a pogány százados, Kornélius házában értették meg: „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35)

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd” (Róm. 2,14-15).

**Mert akiben Krisztus él, azok csak Őt hirdetik: „Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,11).

Gal. 2,7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé;

[Más fordítás: Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium, a jó hír, az örömüzenet hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében]*

*A feltámadott Úr egy Anániás nevű hívőt küld Saulhoz, akinek ezt mondja: „… Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé” (Csel. 9,15)

Az apostol elhívó Igéje: „Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott, és elválasztott téged” (Ésa. 49,5-7)

És az apostol minden gyülekezetben megvallja az ő elhívását: „Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1Thessz. 2,4)

„Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt” (1Tim. 1,11)

 „Mert néktek mondom a pogányoknak, vagyis nemzetekbelieknek, amennyiben hát én pogányok, azaz nemzetekbeliek apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, mert nagyra tartom” (Róm. 11,13).

Gal. 2,8 Mert aki erős, aktív, és hatékonyan tevékeny volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős, aktív, és hatékonyan tevékeny volt, és Ő velem is együtt munkálkodott a pogányok, vagyis a nemzetek között*

*Ennek bizonyságául vallja az apostol, hogy: „Mert nem merek szólni, beszélni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek megnyerésére, és megtéréséért szóval, azaz Igével, és tettel.

[Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, igével és tettel].

Jelek, azaz természetfölötti események, és jelenségek, és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje és hatalma által. úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem és szétszórtam a Krisztus evangéliumát.

[Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).

Gal. 2,9 És elismervén a nékem adatott, a nékem ajándékozott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, az egyetértés jeléül bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi apostolkodjunk a pogányok, vagyis a nemzetek között, ők pedig a körülmetélés, azaz a körülmetéltek között prédikáljanak:

Gal. 2,10 Csakhogy a szegényekről, a szűkölködőkről megemlékezzünk, és legyen gondunk rájuk; amit is én igyekeztem megcselekedni*

*Szegény, szűkölködő, aki Isten dicsősége nélkül van, azaz: a még megtéretlen ember, aki Isten nélkül él. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm. 3,23).

Gal. 2,11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan szembeszálltam vele, mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá.

Gal. 2,12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, vagyis a nemzetekből valókkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és elkülönítette magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól*

*És azért félt, mert amikor Péter apostol Kornélius századoshoz bement vádolták a zsidók, és ezt mondták: „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük” (Csel. 11,3).

Gal. 2,13 És vele képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott  az ő tettetésük által.

[Más fordítás: Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe].

Gal. 2,14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához, vagyis valóságához képest, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mondék Péternek, azaz Kéfásnak mindnyájuk előtt. Ha te zsidó létedre pogány, vagyis nemzetbeli módra élsz és nem zsidó módra, nem zsidó szokás szerint, miként kényszeríted a pogányokat, a nemzetbelieket, hogy zsidó módra éljenek, és zsidó szokásokat kövessenek*

*Hiszen éppen Péter apostol a Kornélius házába való bemenetelét így magyarázza az őt kérdőre vonó zsidóknak: „… Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek” (Csel. 10,28).

Gal. 2,15 Mi, természet szerint, születésünknél fogva zsidók és nem pogányok, nem a nemzetek közül való bűnösök, azaz céltévesztettek vagyunk,

Gal. 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, hogy igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, a Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hútest sem, ugyanis a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá*

*A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek. Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és híjával van, és nélkülözi, szűkölködik, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk].

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta. Türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való. Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,20-28).

Mégpedig az Úr Jézusba vetett hit által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm. 4,25) „Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,30-33)

 Már Dávid így imádkozik, hogy: „Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2).

Gal. 2,17 Ha pedig mi, akik Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek, vagyis céltévesztetteknek találtatunk és mégis céltévesztettek maradunk, avagy Krisztus bűnnek, a céltévesztésnek szolgája-e? Akkor vajon Krisztus nem a bűnt, a céltévesztést mozdítaná-e elő? Távol legyen.

Gal. 2,18 Mert ha, amiket elrontottam, megszüntettem, megsemmisítettem, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem, és vallom bűnössé, azaz törvényszegővé.

Gal. 2,19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

[Más fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem]*

*Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezenképpen gondoljátok, és vegyétek számításba ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Mert a bűn, vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt”(Róm. 6,11.14).

 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste, az Ő szómája = személye által, s ezért másé vagytok: hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében az Ő szómájában = személyében, aki feltámadt, és életre kelt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm. 7,4)

„… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Gal. 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, feláldozta érettem*

*Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezenképpen gondoljátok, és vegyétek számításba ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, vagyis a céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Mert a bűn, vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt”(Róm. 6,11.14).

„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste, az Ő szómája = személye által, s ezért másé vagytok: hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében az Ő szómájában = személyében, aki feltámadt, és életre kelt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm. 7,4)

„… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

Gal. 2,21 Nem törlöm el, és nem utasítom vissza, de nem is érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, a törvényen keresztül, és a törvény útján van, és valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül, és hiába halt meg*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4)

De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22)

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24)