Bennünk pedig Krisztus értelme van.
(1 Kor 2, 16)
A hívő emberben a Szent Szellem által Krisztus gondolkodása, értelme van.
Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Ő. Tagjaiban az Úr maga
gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai. „
De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki. A Szent
Szellem vezet be minket az Úr
gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes
gondolkodásával (Ézs 55, 8).
Krisztus gondolkodását különösen a boldogmondásokból ismerjük meg. Jézus a
szegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat. A Megváltó a
szenvedőket, a világ a nevetőket és dúskálókat részesíti előnyben. Jézus
dicséri a szelídeket, akik mindent türelmesen elhordoznak, a világ ítélete
szerint azok az irigylésreméltók, akik tolakodnak és durva erőszakkal célhoz
érnek. A Megváltó jaj-t mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és
hatalomra építenek. Mindent a feje tetejére állít a világ: neki az a nagy, ami
Isten országában semmit sem ér. Isten országában az a legnagyobb, aki
mindenkinek szolgája. Ott egészen más törvények és alapelvek érvényesülnek.
A lelki megítélés alapvetően más, mint a világi. A Jézustól távol élő
emberek gondolatai ferdék, tévelygők. Nem számolnak az élő Istennel, csak a
természetes tényezőkkel. Nem ismerik az ember alapvető romlottságát, ezért nem
számolnak vele. Megmaradnak a külsőségnél, nem néznek a mélyre, ferde a
megítélésük.
„Az embert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá. Teremtsetek
jobb körülményeket, akkor jobb embereket kaptok" - ez a téves kijelentés
széltében-hosszában ismert. Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást,
Isten előtt azonban üres és hiábavaló. Isten gondolatai a világ bölcsei
szemében merő bolondság.
Csak az újjászületés által fordul meg gondolkodásunk, értékelődnek át
fogalmaink. A meg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelki
ember olyannak tart, ami előbbre visz. Akiben Krisztus értelme,
gondolkodásmódja él, az talál rá az igazira, az Isten Igéjében találja meg az
isteni mértéket. Ezért csak az ilyen ember mutathat kivezető utat minden nyomorúságból:
Istenhez és az Ő Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz való megtérést, akiben egyedül
van szabadulás.
Carl Eichhorn "Isten
muhelyében" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.