2015. január 11.

Böjte Csaba gondolatai: Evilág vezetőiről, és lakóiról.

Körülöttem forrong minden!
Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást.

Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé.

És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé.

Megáll, és hosszan néz.
Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk, Istenünk!

Mindenkinek igaza van!
Nem mehet ez így tovább!
Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás.
Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között.

Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk.

Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ!
Tudom, hogy mindenki jót akar.
Jót magának, minél több jót!
Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol.
Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább!
 Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit?
Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat.

Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben.
Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek.
Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.

És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.

Testvérem, lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat.
És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak.

Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt?

Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a Földet,  ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt.

Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag.
Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj!  Ha kell, ha nem, legyen!
 És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek?
És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük.
Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom.
Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy.
Rosszabb: testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim.
Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk.

Ajándékozd meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy Istentől áldott megtérést kívánok.

Szeretettel: Csaba testvér
Bejegyezte: Agape





















Ajándék!

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent.
Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi
televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket.
De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében, megajándékozott a színek
világával.

És gondoltál az ízekre?
Végül is lehetne csupán két - háromféle íz: -
"saláta és retek, osszátok be!" - mondhatta volna az Isten.
Ha te elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak, az egyet jelent
azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek téged.
A mi Urunk Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadott születésedkor?
Nincs az autónál vaníliás meg kakaós üzemanyag, egyetlen fajta üzemanyag van,
 és az autó milyen jól megvan vele!
Túláradó szeretetében elhalmoz a Teremtőnk
ajándékaival, azt akarja, hogy jól érezzük magunkat ezen a földön.
Maga a lét is ajándék szeretetből!

Aztán ott vagy te magad:
Csodáld meg a kezedet, ahogy fogsz, vagy simogatsz,
ahogy kenyeret szelsz, írsz, vagy keményen dolgozol.
Kezed, Isten szép ajándéka.
A lábad, melyen jársz, szaladsz, futballozol, és úszni is tudsz vele, ajándék, ingyen kaptad.
A szíved!
Egyik gyermekemnek születési  rendellenessége volt az egyik szívbillentyűjével.
A sikeres műtét két és félmillió forintba került.
Az én szívem, mind a négy billentyű, szépen
csendben dolgozik negyvenhét éve, csak a négy billentyű tíz millió forint.

Ajándék, semmit sem adtam érte.

Olyan jó dolog azt tudni, hogy amikor még meg sem születtél, akkor Isten
kiválasztott egy lányt vagy egy fiút, és elkezdte formálni, alakítani,
szépíteni, hogy neked adja, ajándékba.
Igazából Isten teremthette volna valamennyiünket ugyanarra a kaptafára.
Vagy csinálhatott volna 2-4 kaptafát: egy szőkét, egy barnát, egy feketét.
Minek komplikálni?
De minden ember más.
Mindenki a maga módján egyetlen, és csodaszép.
Isten így látta jónak, nagylelkűségében, legyen áldott az Ő jósága.
A bőség gazdagsága!

Jó dolog ajándékot kapni!?
Olyan jó dolog úgy nézni a másikra, hogy ő számomra Isten ajándéka,
áldása, simogatása.
Isten nagyon szeretne téged boldoggá tenni,
és ezért megajándékoz a kedveseddel, menyasszonyoddal, feleségeddel.
Isten legcsodálatosabb ajándéka a te kedvesed, menyasszonyod,
vőlegényed, ki elfogad, értékel, és boldoggá tesz.

Persze fontos tudni, hogy nemcsak a másik ajándék számomra,
hanem én is ajándék vagyok számára.
Ülj le, és tudatosan érezd magad ajándéknak, áldásnak.
Isten annyira szereti a te kedvesedet, annyira akarja az ő boldogságát,
 hogy megteremtett téged.

Te vagy a válasz a társad kérdéseire, értelme a reggeli kelésének, munkájának.
A te simogatásod, Isten hálája jóságáért, becsületes tiszta életéért.
Üljél le a szobádba, és éld át ezt az érzést.
Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön,
 hanem áldás és ajándék.

Gondolkozz el, vajon a léted valóban Isten áldása a másik számára?
Tedd fel a kérdést: - Valóban ajándék vagyok a másik számára?
Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás volt?
Egy kedves ölelés? Áldás?
Gyógyír a másik sebére?
Meleg tavaszi eső, napfény, mely virágbomlásra indítja a társamban a félénk rügyeket?"

Egészen biztos Isten senkit nem azért teremtett,
hogy átok legyen, nehézség, vagy keserves botrány ezen a földön.
Az Úr azt szeretné, hogy mindannyian a magunk módján családunk, népünk,
  nemzetünk, egyházunk számára az ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei legyünk.
Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!
 Csaba testvér

Bejegyezte: Agape



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.