"Kicsoda vagy,
Uram?" (Csel 26,15)
"Rajtam volt erős
keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11).
Ha az Úr beszél, akkor
nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket.
Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre:
olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a
füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.
Istennek szét kell
rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. - "Tudom már,
ezt kell tennem!" Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük
fel tudatlanságunk mélységét.
Az mutatja, mennyire nem
ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk. Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk
neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében
ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van
bennünk. "Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van
bennetek" (Lk 9,55).
Az 1Korintus 13 írja le,
hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó
elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki? Ha úgy érzem: a kötelességemet
teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem
az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg
bennem, hanem az önelégültség szellemét.
Azt képzeljük, hogy minden
kellemetlen dolog kötelességünk. De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez?
"Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt
40,9).
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.