Máté evangélium 2. fjezet: Egyiptomból hívja ki Isten a Fiát

Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben [jelentése: a kenyér háza], Heródes [Jelentése: hősies] király idejében. ímé napkeletről^* bölcsek^** jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek; kérdezősködtek ezt mondván:

*Napkelet: (anatolé): a fény felkelése, azaz hajnal.

** Bölcsek [(magosz): mágusok, tudósok, csillagászok]

Mát. 2,2 Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt^*

*Bálám – aki Moáb királyának hívására jött, hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból (jelentése: Sarokfogó vagy mást kiszorító), és királyi pálca támad Izráelből; és általveri, és összezúzza Moábnak [jelentése: kívánság] oldalait, és összetöri Sethnek [jelentése: pótlás; elrendelt, odahelyezett] minden fiait” (4 Móz. 24.16-17)

A feltámadott Úr kijelentése a csillagról: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)

Mát. 2,3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, megrémült, megrettent, nyugtalanná lett, és felháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem.

Mát. 2,4 És egybegyűjtve minden főpapot, vagyis a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük és faggatta őket, hol kell a Krisztusnak, a Messiásnak megszületnie, vagyis világra jönni?

Mát. 2,5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve lesz a kenyér / Ige háza); mert így írta, és így jövendölte vala meg a próféta:

Mát. 2,6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb, legjelentéktelenebb Júda fejedelmi, vezető városai között: mert belőled származik, és belőled támad, és jön majd elő a fejedelem, az Uralkodó, aki legeltetni, pásztorként terelgetni, és kormányozni fogja az én népemet, az Izráelt^*

*És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)

Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11)

És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján. 7,42)

Mát. 2,7 Ekkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket, a mágusokat csillagászokat, a keleti tudósokat, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének, feltűnésének idejét, vagyis azt az időt mely óta az a csillag ragyog.

Mát. 2,8 És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek, és gondosan tudakozódjatok, és szerezzetek pontos értesülést a gyermek, vagyis a kisfiú felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, és jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek, és hódoljak néki, hogy imádjam Őt, és leborulhassak előtte.

Mát. 2,9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, és útra keltek. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak feltűnésekor, előttük megy vala, és vezette őket mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.

Mát. 2,10 És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek^*

*Nagy örömmel örvendeznek [(szphodra): - vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívül(-i módon), erősen]

Mát. 2,11 És bemenvén a házba, ott találák, és meglátták; megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával [jelentése: keserűség, szomorúság]. És leborulván, tisztességet tőnek, hódoltak néki, és imádták Őt, a gyermeket. És kincses ládáikat kinyitva, kincseiket kitárva ajándékokat adának néki, ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki: aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumai a megpróbált hitnek imádatnak, és illatos kenetnek)^*

*Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján (jelentése: küzdelem) és Éfa (jelentése: sötétség, elrejtettség) tevecsikói, mind Sebából (jelentése: ember) jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6)

„Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (jelentése: erősség) és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon” (Zsolt. 72,9-11.15)

Mát. 2,12 És mivel álomban meginttettek, vagyis utasítást, figyelmeztetést, kijelentést kaptak, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájukba, vagyis tartományukba, országukba.

Mát. 2,13 Mikor pedig azok a mágusok; tudósok, csillagászok, bölcsek visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala, hírvivő követe Józsefnek [jelentése: az Úr hozzáadott még; Ő megsokasít] álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt.

Mát. 2,14 Ő pedig fölkelvén még akkor éjszaka, vevé, és fogta a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba [jelentése: kettős teher, dupla nehézség] távozék, és Egyiptomba menekült, Egyiptomba húzódott vissza.

Mát. 2,15 És ott vala egész a Heródes haláláig, vagyis Heródes élete végéig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat^*

*És: „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szólt” „Mikor még gyermek volt Izráel (jelentése: Isten erejével győző), megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 1,22; Hós. 11,1)

Mát. 2,16 Ekkor Heródes észrevéve, és látván, hogy a bölcsek, a mágusok, csillagászok, tudósok megcsúfolták őt, és kijátszották, túljártak az eszén. Szerfölött felháborodék, haragra lobbant, és nagyon feldühödött, és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden fiúgyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől­.

Mát. 2,17 Ekkor és így teljesedék be az ige, amit Jeremiás próféta^*

 [jelentése: akit az Úr kijelölt] mondott, és jövendölt, amidőn így szólt:

*Próféta: (prophétész): aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.

Mát. 2,18 Szó, és kiáltozás hallatszott Rámában [jelentése: domb, hegy]: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel [jelentése: anyajuh] siratta az ő fiait, az ő gyermekeit, és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek többé^*

*Így szólt Jeremiás: „Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai” (Jer. 31,15)

Mát. 2,19 Mikor pedig Heródes meghalt, vagyis bevégezte, befejezte életét, ímé az Úrnak angyala, egyik hírvivő követe megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mát. 2,20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala, akik a gyermek életére törtek.

Mát. 2,21 Ő pedig felkelvén, fogta, és magához vevé a gyermeket, a kisfiút és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mát. 2,22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [jelentése: a nép fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert félt vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték és kijelentést, útmutatást kapott, Galilea vidékeire [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] tért.

[Más fordítás: Galilea tartományába vonult vissza].

Mát. 2,23 És oda jutván, oda megérkezvén, lakozék, vagyis letelepedett Názáret [héberül: ág, sarj, hajtás] nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, a prófétai szó, a kijelentés, hogy názáretinek fog neveztetni, názáretinek fogják hívni^*

*A prófétákon keresztül már jelezve lett a Dávidi sarj eljövetele, és feladata: „És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, vagyis sarjadék, mert csemete, azaz sar) támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között” (Zak. 6,12-13)

Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli, azaz válogatja ki, és különíti el, választja ki, és emeli ki a gyöngéket, a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, vagyis (a logosszal = az Igével), és ajkai lehével (pneuma: azaz: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e, származhat-e valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)

És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, sarja…” (Jel. 22,16)