Beszélgettem ma valakivel, aminek során
láttam lelkemben egy képet.
Tekintélyes, jól épített hajó úszott a
tengeren, aminek a víz alatti részén hatalmas lék tátongott. Olyan nagy volt a
törés, hogy félő volt, hogy az egész alja leszakad.
Ennek tudatában döbbenten néztem, hogy
a mit sem sejtő emberek jókedvű vagy éppen unott nyugalommal mázolgatták a
fedélzetet és a korlátokat, mások a deszkák szálkáit simítgatták. Közben pedig
a mélyben ömlött be a víz a gépházba.
Mi a teendő a süllyedésre ítélt
hajóval? Az idő vészesen fogy, de ha közel van a part, ki kell juttatni a
szárazra, azaz határozottan irányt váltva ki kell vonni a forgalomból, és úgy
kell megjavítani a romlásokat.
Ha ez nem történik meg, a kabinokban rekedt alvók és a
fent tartózkodók is megfulladnak abban a halálos örvénylésben, amit az
elkerülhetetlen katasztrófa okoz.
Ezért: vétkes, aki tud a bajról és
mégsem szól az alattomos veszélyről! Vétkes, aki nem szorgalmazza, hogy
állítsák meg a sérült hajót, és váltsanak irányt! Vétkes, aki nem kongatja meg
a vészharangot.
Ha azonban a kapitány hajthatatlan
mindezek kérdésében és tovább haladásra szólítja fel a kormányost – mivel nem
ismeri el a felvázolt veszedelmet -, el kell hagyni a hajót sürgősen, és meg
kell menteni mentőcsónakokkal azokat is, akik látták a hatalmas sérülést, és
hallgatnak a figyelmeztetésre!
Amit megértettem belőle:
Süllyedő hajó = intézményesített,
laodiceai szintre csúszott, egykor virágzó gyülekezet.
Mentőcsónak = kis házi imaközösségek,
spontán Isten-keresés, vissza az Igéhez!
Nemsokára elkezd oldalára dőlni a
hajótest.
„Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass!”
Ap. csel. 18:9.
2013. november
13. Guti
Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/leket-kapott.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.