Tünde Guti: CSERÉPEDÉNY ÉLETEM

   Az utóbbi évek történései és a saját életemben lezajlott kemény küzdelmek, majd isteni beavatkozások egy mindenre kiható változást, szív szerinti átformálódást eredményeztek bennem.

   Isten Igéje és a Szent Szellem mélyen szántott a lelkemben, feltörve a megkeményedett rögöket, és ahogy egyre közelebb jött Jézus, úgy tettem le bűnbánattal mindazt a terhet és rossz elgondolást, ami akadály volt abban, hogy Isten akaratában járjak.

   Olyan volt ez, mint amikor a szőlőtőkéről és annak ágairól leszedi a vincellér a megkérgesedett háncsot. Sorozatos csalódáson, összetörettetésen mentem keresztül, amiben része volt a körülöttem zajló gyülekezeti eseményeknek is.

   Mindig is szerettem Isten szavát, de mostanában, megújult erővel és figyelemmel kezdtem kutatni, belső vágy hajt, hogy megismerjem Krisztus titkait és a Szent Szellem kinyilatkoztatásait, aminek eredményeként még inkább fókuszba került az evangélium lényege, Jézus váltságműve és az istenfélő, szent élet fontossága.

   A korábban és a jelenben megtapasztalt Isten általi vezetés, Jézus lényének túláradó gazdagsága és a letisztult igei meggyőződés visszafordított a vallásos „pörgésből” az eredeti irányba. Arra az útra, amin újjászületésemkor elindultam.

   Ezért nem tudok ráhangolódni arra az „Apostoli –Prófétai –Tanítványsági - mozgalomra”, ami világszerte ismertté vált, és sok gyülekezet – köztük a miénk is – erre a struktúrára építi fel közösségi életét.

Számomra ez idegenül hat, és annak ellenére, hogy hiszek a Szent Szellem csodálatos munkájában és az Egyházat építő ajándékainak dinamikus működésében, nem tudok azonosulni napjaink prófétai irányzatával, sem a Kegyelem-tan vadhajtásaival.

   Hiszem, hogy Jézus ma is munkálkodik, és Menyasszonyát felkészíti visszajövetelére. Krisztus Testének helyre kell állni, de ezt nem mozgalmak végzik el, hanem az őszinte bűnbánat, megalázkodás és Isten szenvedélyes keresése – önmagunk igazságának elengedésével. Adja az Úr, hogy mindnyájan felfrissülhessünk Jézus szeretete által!

   Ez a folyamat gyakran nem úgy kezdődik, ahogy azt mi elképzeljük.

Mostanában sokat sírok az Úr előtt. Amikor azt hiszem, hogy végre eljutottam valahova – és tényleg lenyűgöző igazságokat érthetek meg az Úr kegyelméből - , akkor döbbenek rá, milyen keveset is tudok még!

   Amikor úgy érzem, hogy stabilan állok, akkor szembesít a Szent Szellem – belenézve a szabadság tökéletes törvényébe - , hogy mennyire nyomorult vagyok. Minél jobban megismerem Jézust, annál kisebbnek és szegényebbnek látom magam.

   Most is itt vagyok a Szentírás felett elmélyedve, és azért imádkozom, hogy könyörüljön rajtam az Úr megszámlálhatatlan mulasztásom vagy tévedésem miatt, és segítsen, hogy ne megégetésre kerülő fát, szénát és pozdorját építsek a krisztusi alapra, hanem Őszerinte való maradandót.

   Hasznos az átvilágítás. Jó ebben a tűzpróbában semmivé válni és mindent elengedni. Jó odaborulni az Atya elé, hogy feltegyen korongjára, és átgyúrja törékeny agyagedény életemet!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/cserepedeny-eletem.html