Ige: Nem a hívők feletti uralkodásra hívott el Isten!

Erről így tesz vallást Pál apostol, és egyben figyelmezteti a mindenkorban élőket:

 „Én pedig az Istent hívom bizonyságul - tanuként - önmagam mellett, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba_* (2 Kor. 1,23)

*Mert: „Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké” (2Kor. 2,1.3)

Az apostol mellett maga Isten tesz bizonyságot: „Mert tanúm az Isten, akinek teljes szellememmel szolgálok az ő Fia evangéliumával...” (Róm. 1,9) Aki mindig az Úr színe előtt van: „Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság” (Gal. 1,20).

 „Nem hogy uralkodnánk, és hatalmaskodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek; mert hitben állotok.

[Más fordítás: Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok, hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd]* (2 Kor. 1,24)

*Mert hogyan uralkodhatnánk, hiszen: „...kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta” (1 Kor. 3,5).

Isten Igéje Péter apostolon keresztül is figyelmezteti a gyülekezet elöljáróit, azaz véneit: „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese. Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest. Sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak” (1 Pét. 5,1-3)