Az öröm definíciója

"Lelkünk az Urat várja, csak rá van szükségünk. Sőt, benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Szeress bennünket, Uram, mert mi is benned reménykedünk!" (Zsoltárok 33:20-22, MSG fordítás)

A mai áhítat Kay Warren új könyve alapján készült, melynek címe: Válaszd az örömet - mert a boldogság nem elég.

Kihivás számomra, hogy megtaláljam az örömet. Természetemnél fogva nem vagyok legyőzhetetlen ember, inkább melankólikus vagyok. Amikor az örömről beszélek, ezt nem úgy teszem, mint egy természetéből adódóan életerős ember, akinek soha sincs egy rossz napja. Valójában az öröm átélésének képtelensége vezetett arra, hogy megvizsgáljam, a tapasztalataim miért nem egyeznek az Szentírásban leírtakkal.

A problémám az öröm általam való értelmezéséből adódott. Azt hittem, hogy az öröm azt jelenti, hogy mindig jól érzem magam. Ez lehetetlen! Még azoknak is lehetetlen, akik természetüktől fogva optimisták. Valami sokkal reálisabb kiindulási pontra van szükségünk, ami közel áll a Szentíráshoz is.

Íme az öröm definíciója, amit a Szentírást tanulmányozva fedeztem fel:

Az öröm az a bizonyosság, hogy Isten az életem minden részletét irányítása alatt tartja, az a csendes meggyőződés, hogy végül minden rendben lesz és az a szilárd elhatározás, hogy minden körülmények között Istent fogom dicsérni.

Ebben a definícióban semmit sem fogsz találni a boldog érzésekről, mert mint tudjuk, a boldogság mulandó és átmeneti.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az élet hegyekből és völgyekből áll. A valóságban olyan mint a vasúti sín. Életed minden napján történnek olyan csodálatos, jó dolgok, amelyek élvezetessé, tartalmassá és széppé teszik az életet. Ugyanezekben a pillanatokban fájdalmas dolgok történhetnek veled, vagy szeretteiddel, olyan dolgok, amelyek csalódást okozhatnak, megbánthatnak vagy szomorúsággal tölthetnek el. Ez a két sínvonal - az öröm és bánat is - párhuzamosan futnak egymás mellett életed minden egyes pillanatában.

Ezért van az, hogy amikor egy csodálatos megtapasztalás közepén vagy, ott birizgál valami, és rájössz, hogy nem tökéletes. Miközben pedig valami fájdalmasat élsz át, ott van az a ragyogó felismerés, hogy még mindig megtalálható a szépség és a kedvesség körülötted. Ezek elválaszthatatlanok.

Ha a látóhatár ragyogásában tekintesz rá a sínvonalakra, akkor azok eggyé válnak. Nem tudod azokat két különböző vonalként megkülönböztetni. Így lesz ez a mi esetünkben is. Egy nap majd az örömünk és szomorúságunk sínvonalai egybeolvadnak. Azon a napon személyesen találkozunk Jézus Krisztussal és meglátjuk lényének fényességét, akkor majd minden összeáll. Akkor mindennek megértjük az értelmét.

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.02.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/04/09/az_orom_jelentese