Zsoltár 9. ISTEN MEGMENTI A MEGIGAZULTAT (szerkesztett)

Zsolt. 9,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek, karmesternek] a múthlabbén szerint. [„A fiú halála” kezdetű ének dallamára; oboára és hárfára. Végig, fia titkaiért] Dávid zsoltára.

Zsolt. 9,2 Dicsérlek [dicsőítlek, magasztallak, hálát adok] Uram [əhóváh): Jahve, Örökkévaló] teljes szívemmel, [és szívem mélyéből]. [Elbeszélem], és hirdetem minden csodatételedet [nagy, és csodálatos tetteidet]

Zsolt. 9,3 Örülök és örvendezek [vigadok, és ujjongok] Tebenned, [és Benned van örömöm]. Zengedezem, [magasztalom, és zsoltárral dicsőítem], oh, Magasságos, [Felséges] a te nevedet

Zsolt. 9,4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, [visszafordultak], és elbuktak, [elgyengültek, meginogtak,  megbotlottak és elestek] és elvesztek [eltűntek, semmivé lettek, elpusztultak] a Te orczád előtt [a Te színed előtt]. »Más fordítás: Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen«

Zsolt. 9,5 Hogy véghezvitted [végrehajtottad] ítéletemet és [képviselted] ügyemet. Az ítélő-székben [vagyis trónodon] ültél, mint igaz [igazságos] bíró, [ki igazsággal ítélsz, és javamra ítéltél. [Más fordítás: Te magadévá tetted igazságomat, fölkaroltad peremet, döntöttél, és igazságot szolgáltattál nekem ügyemben trónodon ülve, mint igaz bíró]

Zsolt. 9,6 Megdorgáltad [figyelmeztetted] a pogányokat, [a népeket, nemzeteket] elvesztetted [semmivé tetted, megsemmisítetted] a gonoszt [elpusztítottad az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt]: nevüket mindörökre [időtlen időkre] kitörölted

Zsolt. 9,7 Az ellenség megszünt [eltűnt, csatát vesztett, kardjai végkép ellankadtak], elpusztult örökre [teljesen, és végleg megsemmisült]; és a városoknak, amiket feldúltál [amik leromboltattak, romokban hevernek] még az emlékezetük is elveszett [velük együtt tűnt el mint a hang

Zsolt. 9,8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. [Más fordítás: De az ÚR örökké trónján ül, fölállította, és megszilárdította királyi trónját]

Zsolt. 9,9 És ő megítéli a világot [a föld kerekségét] igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. [Más fordítás: És Ő igazságosan (šáp̄aṭ): bíráskodik és kormányoz a világ fölött, (ceḏeq): egyenességben, és igazságban, (dún dín): uralkodik, és irányítja (lə'ôm lə'óm): nemzeteket]

Zsolt. 9,10 És lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben segítője]

Zsolt. 9,11 Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]

Zsolt. 9,12 Zengjetek az Úrnak, [énekeljetek dicséretet, dicsőítsétek az Urat] aki Sionban lakik; hirdessétek [beszéljétek el] a népek [a nemzetek] között az ő cselekedeteit, [hatalmas tetteit]

Zsolt. 9,13 Mert számon kéri a kiontott vért, [a vérontást] megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]

Zsolt. 9,14 Könyörülj rajtam, [légy kegyelmes] Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat, [szorultságomat, szenvedésemet, elnyomásomat] amely gyűlölőim miatt van, [Nézd, szorongatnak, nyomorgatnak, és üldöznek ellenségeim]. De Te vagy, aki felemelsz [és kiszabadítsz] engem a halál kapuiból [(máveṯ): betegségből, csapásból, pusztulás, és romlásból]

Zsolt. 9,15 Hogy [elbeszélhessem], és hirdessem minden dicséretedet [dicsőségedet, és sok dicső tettedet] Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek [(gúl gíl): vigadhassak, és ujjongjak] a te szabadításodban [a Te segítségedben, üdvösségedben]

Zsolt. 9,16 Besülyedtek [beestek, bezuhantak] a pogányok [a népek, nemzetek] a verembe [a gödörbe, a veszedelembe], amelyet [maguk] ástak [másoknak készítettek]; a [rejtett] hálóban, [csapdában, vagy tőrben] amelyet elrejtettek, [és titkon vetettek] megakadt [megbotlott, belegabalyodott, és megfogatott] a lábuk. [Más fordítás: A nemzetek beleestek a verembe, amelyet ástak, és ájuk saját lábukat fogta meg]

Zsolt. 9,17 Megismertetett [(jḏʿ): megmutatta magát, megnyilatkozott] az Úr, ítéletet [(mišəpáṭ): döntést] hozott, és [(ʿáśáh): beteljesítette, végrehajtotta]. A [(rášáʿ):] gonoszt annak kezemunkájával ejtette el [kötötte meg, és ejtette náqaš): csapdába, így szolgáltatott igazságot]. Higgajon [(higgájôn): ez elmélkedésre való]. Szela. [(seláh): közjáték, csend, szünet]. »Új fordítás: Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Így mutatta meg nekik az Örökkévaló, hogy igazságosan ítél: a gonoszt saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela«

Zsolt. 9,18 Seolba [vagyis a holtak hazájába] jutnak, és [(šúḇ): újra meg újra, ismételten visszakerülnek, visszatérnek] a gonoszok, (rášáʿ: a célt eltévesztők). És oda minden [olyan] nép [és nemzet], amely elfeledkezik Istenről

Zsolt. 9,19 Mert a szegény [('eḇəjôn): rászoruló, szükségben levő, elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló] nem lesz [(nécaḥ necaḥ): teljesen], és végképen elfelejtve. A nyomorultak [(ʿánájv ʿánáv): elnyomott szerencsétlenek, szelídek] reménye és [(tiqəváh): várakozása] sem vész el örökre [s aki bajban is remél, nem csalódik soha]

Zsolt. 9,20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; (Ne engedd, hogy erőszakoskodjanak, nehogy elbízza magát (ʿázaz): az erősnek mutatkozó ember, (šáp̄aṭ): tégy igazságot, szólítsd színed elé], hogy megítéltessenek a pogányok [a

népek, nemzetek] te előtted

Zsolt. 9,21 Rettentsd meg, Uram, őket; [töltsd el őket rettegéssel; Kelts bennük félelmet; Rendelj, Uram törvényhozót föléjük] tudják meg a pogányok [népek; nemzetek], hogy halandók [csak ('ĕnôš): esendő emberek] ők! Szela [(seláh): csend]