.jpg)
"Megáldja azokat, akik
félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt" (Zsolt 115,13).
Ez az Ige az alacsonysorsúak
és a szegények megvidámítója. Urunk kegyesen gondoskodik azokról, akik nem
rendelkeznek bőségesen aggályaikkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy
hatalmuk nincs. Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske
sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a
legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira. Ezért még
aki a legjelentéktelenebbnek érzi is magát az emberek között, kérjen Istentől
áldást kicsinységére, és meg fogja találni szűk életkörében ezt az áldást és a
boldogságot.
Az Urat félők között vannak
kicsinyek és nagyok. Egyesek csecsemők, mások óriások. De mind áldottak. A
kicsiny hit áldott hit. A kis reménység már áldott reménység. A Szent Szellem
minden ajándéka, ha csupán csírájában van is még meg, már áldást hordoz. Az Úr
Jézus ugyanazon drága vérével váltotta meg a kicsinyeket és a nagyokat, és
ígérte, hogy az apró bárányt éppúgy megőrzi, mint a felnőtt juhot. Nincs anya,
aki megvetné gyermekét csupán mert az kicsiny; sőt, minél kisebb a gyermeke,
annál gyengédebben gondozza. Ha egyáltalában van kedvezés az Úrnál, akkor a
sorrend Nála nem "nagy" és "kicsiny", hanem
"kicsiny" és "nagy".
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.