Idomulni vagy formálódni? 4

„...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával..." (Róma 12:2)

Minden alkalommal, amikor testünket „élõ áldozatul” felajánljuk Istennek, makacs természetünk lázadni fog. Ám, ha Krisztusé az irányítás, meg tudjuk törni szorítását. „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2) Választhatunk: idomulunk vagy formálódunk? A döntés, hogy nem fogsz a világhoz idomulni, elvezet az átformálódott életre. A régi természet természeténél fogva idomul, és a világ hatásainak rabszolgájává tesz. Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Ne engedd, hogy a körülötted lévõ világ az õ öntõformájába préseljen!” (Phillips).

A világ értékeihez, pl. az érzékiséghez, a büszkeséghez, az uralomvágyhoz stb. való idomulás megfoszt attól a felszabadító erõtõl, ami a benned élõ Krisztustól származik; helyette a bûntudat, kudarc és csüggedés állandóan visszatérõ körforgásába taszít. Ha úgy döntesz, hogy nem igazodsz a világhoz, ez megnyitja az ajtót a valódi változáshoz. Ez nem olyan, mint az alkalmazkodás, ami kívülrõl kezdeményezett folyamat, az Istennel járás a belsõ változás külsõ megnyilvánulása. Az ebihalból béka lesz, a hernyóból pillangó. Teljesen átalakul. Hogy történik ez meg? „…nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4).

Döntsd el, hogy nem vagy hajlandó idomulni, kötelezd el magad arra, hogy megújítod értelmedet – ami a görög szövegben azt jelenti, hogy Isten gondolatait gondolod a saját régi gondolataid helyett – aztán figyeld, ahogy a Szent Szellem által adott erõvel megkezdõdik benned a változás, és helyet kap mindennapi életedben!

http://maiige.hu/