Ige: Amikor az Úr Jézus bemerítkezett, példát adva az Övéinek

Mát. 3,13 Akkor megérkezett, és eljőve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala.

Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, és erősen ellenállt, mondván: Nékem kell, nekem van arra szükségem, hogy általad bemerítkezzem, hogy te meríts be engem, és mégis te jössz én hozzám?

Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj, hadd történjék ez most így, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk, és teljesítenünk. Ekkor engede néki.

Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén, vagyis miután alámerítkezett, azonnal feljött, és kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő vagyis János látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.

Mát. 3,17 És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn, vagyis történt azokban a napokban, eljöve és odament Jézus a galileai Názáretből, és bemeríttette magát János által a Jordánban^. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, meghasadni, és a Szellemet, mint egy galambot, vagyis galamb alakjában Őreá leszállani, és rajta megnyugodni. És szózat lőn egy hang hallatszott az égből: Te vagy az én szerelmes az én kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága fiam, akiben én gyönyörködöm. Tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem^” (Márk. 1,9-11)

Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn, vagyis történt pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozik az ég.  És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb, azaz galambhoz hasonló testi alakban, vagyis személy alakjában, és szózat lőn, és hang hallatszott a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes az én szeretett Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm, Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének, a szentség Szelleme” (Ésa. 11,2). Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)