Jézusban és az evangéliumban
Isten jelenik meg. Ezt tapasztaljuk minden egyes evangélizációs alkalmunkon,
amikor felragyog az evangélium páratlan dicsősége. Hatalmas tömegek özönlenek
mindenfelől, mert saját vallásuk nem tudja megadni nekik, amire szükségük van.
Krisztus evangéliuma viszont mindent megad. Jelek és csodák kísérik, a
megváltás és megtérések csodái, csodás gyógyulások. Fénye és igazsága
megvilágítja a jövőt, és beragyogja az örökkévalóságot, és a gonosz szellemek
elhagyják az embereket. Krisztus azért jött, hogy megtörje az életünkre
kimondott átkokat és varázsigéket, és lerombolja az ördög minden munkáját
(1János 3,8). Összejöveteleinken Isten hatalmasabbnak bizonyul minden más
istennél, és ezt milliók ismerik fel. Azt hirdetjük, amit Pál apostol is
hirdetett: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és
- ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent
Kéfásnak, majd a tizenkettőnek (1Kor 15:3-5).
Az üzenetünk nem egy elmélet
vagy ötletelés, amiről vitát lehetne nyitni. Krisztust hirdetjük, és a róla
szóló üzenet az életünknek éppen olyan természetes része, mint az, hogy a Nap
az égen ragyog. Ahogy magától értetődő az utóbbi, úgy kellene hinnünk az
előbbiben. Ő méltó, hogy higgyünk neki! Amint az ének mondja: „Szeretete oly
csodás, oly isteni, életemet, lelkemet, mindenemet átadom neki.” Neki nincs
alternatívája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.