"Teljesíti az istenfélők
kívánságát, meghallja kiáltásukat és megsegíti őket" (Zsolt 145,19).
Isten Szelleme oltotta belénk
a kívánságot, ezért teljasíti is azt. Bennünk lévő élete indít a kiáltásra,
ezért meghallgatja azt. Az Őt félők a legszentebb befolyás alatt vannak, ezért
legfőbb kívánságuk, hogy Istent dicsőítsék és Benne mindörökké örvendezzenek.
Miként a Biblia nagy hívő alakjai, ők is telve vannak kívánsággal, és az Úr
valóra váltja vágyaikat.
A szent kívánságok olyanok,
mint a zsenge vetés, amelyet a mennyei gazda gondoz, míg gabonát nem terem a
kalász. Az istenfélő emberek vágynak arra, hogy szentek, hasznosak legyenek,
áldás felebarátaik számára, és így szolgálhassák Uruk dicsőségét. Vágynak
megélhetésükhöz a legszükségesebbre, szükségükben segítségre, a terhek alatt
erőre, a nehéz helyzetekben vezetésre, a bajban szabadulásra. Olykor ezen
kívánságuk annyira erős, és ügyük oly sürgető, hogy felkiáltanak gyötrelmükben,
mint a kisgyermekek fájdalmukban, és akkor az Úr megértően lehajol hozzájuk, és
ígérete szerint megadja azt, amire szükségük van - "megsegíti őket".
Igen, ha féljük Istent, semmi
mástól nem kell tartanunk. Ha az Úrhoz kiáltunk, szabadulásunkra biztosan
számíthatunk.
Kedves olvasó, helyezd ezt az
igeverset a nyelvedre, és tartsd egész nap a szádban, olyan édes lesz számodra,
mint a manna.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.