Horváth Csaba: Az imáról

Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. (Mt 7,7)

Isten minden kérésünket meghallgatja és elraktározza. Nem biztos, hogy azonnal meg is adja úgy, ahogy kértük. Az ige viszont arra biztat, hogy kérjünk csak nyugodtan. A gyakorlati tapasztalat viszont az, hogy kizárólag azt adja meg Isten a gyermekeinek, ami a javukra válik. Ilyen szempontból mély csalódás érhet bennünket, mert ez nem automatizmus. Féltő a szeretete, Isten nem akar olyan dolgokba belevinni, amit később úgyis megbánnánk. Jobbat ad, mint amit mi kérünk és elképzelünk. Ezért van az, hogy várat, türelemre int. Jakab apostol felszólít bennünket, amikor azt mondja: „vagy ha kéritek is nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek, csupán élvezetetekre akarjátok azt eltékozolni” /Jak 4,3/. 

Isten mindezek ellenére nem hagy el, ő megmutatja nekünk az ő nagyságát és erejét. Nekünk az a dolgunk, hogy bízzunk benne, figyeljük az ő útmutatását, amit lépésről-lépésre megad. Vegyük figyelembe, hogy Isten soha sem akar nekünk rosszat adni, mindig a legjobbat ígéri. Ennek ellenére választhatjuk a számunkra kedvezőtlent, ha saját gerjedelmünkre, kívánságunkra hallgatunk.

Sokszor tapasztaltam már személyes életemben, milyen áldás származott abból, ha nem voltam türelmetlen, kivártam Isten ígéretének a beteljesítését. Vonatkozott ez a társválasztásra, lakáskérdés megoldására, munkahelyi problémákra, gyermekek vállalására. Ezeket a hűséges kivárásokat Isten az anyagi javak tekintetében mintegy megkoronázta, mert semmiben sem szenvedtünk szükséget, hiába voltak körülöttünk áremelések, pénzügyi válságok, ugyanis igaz volt számunkra az az ige: „De keressétek először az ő országát és igazságát és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” /Mt 6,33/ )