"Az Úr vezet majd
szüntelen" (Ézs 58,11).
Mi bánt? Utat tévesztettél?
Sötét erdőbe kerültél és nem látod az ösvényt? Állj meg csöndben, és várd Isten
szabadítását. Ő tudja az utat és vezet téged, ha Hozzá kiáltasz.
Minden napnak megvan a maga
baja, de milyen jó közben érezni az Úr szüntelen vezetését! Ha a magunk útját
választjuk, vagy testtel és vérrel tanácskozunk, akkor elvetjük az Úr
vezetését. Ha viszont feladjuk a magunk akaratát, Isten lépésről lépésre vezet
az úton, a nap minden órájában, az év minden napján és életünk minden
esztendejében. Ha csak az a vágyunk, hogy vezessen, akkor vezetni fog. Ha utunk
az Úrra bízzuk, akkor irányítani fog, és nem veszünk el.
De figyeljük csak meg, kinek
szól ez az ígéret. Olvassuk el az előző verset: "Ha kenyeret adsz az
éhezőnek." Együtt kell éreznünk másokkal, és nem csak morzsákat adni
nekik, hanem (mind)azt, amit magunknak is kívánunk. Ha gyengéd szeretettel
gondunk van felebarátainkra a szükség idején, akkor az Úr is gondot visel a mi
szükségleteinkről, és szüntelenül vezérel bennünket. Jézus Krisztus nem az
önzőket vezeti, sem azokat, akik elnyomják a szegényt, hanem csak másokhoz
gyengéd és jóságos gyermekeit. Az ilyenek soha nem fogják elveszteni az utat
zarándoklásuk során.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
köszönet az útmutatásért.
VálaszTörlés