Zsoltár 7: a győztes Úr. (héberrel és kapcsolódó igékkel, Revideált)

Zsolt. 7,1 Dávid siggajonja [mesterséges éneke; gyászéneke, és panasza], amelyet az Úrhoz [JHVH: Jahve = Létező, Örökkévalónak] énekelt [vagyis az Úrnak mondott] a Benjáminita Kús [jelentése: fekete, szerecsen] beszéde [logosza: beszámolója] miatt.

Zsolt. 7,2 Én Uram, Istenem, benned bízom [te beléd vetem reménységemet, hozzád menekülök]; oltalmazz meg [(szódzó): rejts el, és helyezz biztonságba] engem minden üldözőmtől [és az én háborgatóimtól], és szabadíts [és ments] meg engem*

*És Dávid prófétálja meg azt is, hogy kiben bízik: „Csókoljátok a Fiút, ...Boldogok mindazok, akik Őbenne bíznak!” (Zsolt. 2,12)

Mert aki az Úr Jézusban bízik, soha nem szégyenül meg: „...és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,33)

És bátran vallhatja meg, hogy: „Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem. Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. Szela” (Zsolt. 3,7-9)

Dávid újra és újra megvallja – tanítva bennünket arra, hogy hogyan imádkozzunk – hogy csak az Úrban bízik: „Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, amint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják életemet.

De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem... Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól. A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédet féli az én szívem” (Zsolt. 31,2-3.14-15; 119,86.157.161)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent szellem, hogy milyen fejedelmek üldözték Dávidot, és kik ellen kell harcolnunk: „...a levegőbeli hatalmasság fejedelme..., ama szellem..., mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 2,2; 6,12)

Zsolt. 7,3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én életemet, [és el ne ragadja ellenségem az én életemet], szét ne szaggassa [menthetetlenül], ha nincsen szabadító [Más fordítás: Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson; Hiszen senki sincs, aki megmentene, és nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson]^*

*Ima, ha támad a gonosz: „A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt” (Zsolt. 10,4-9)

„Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. A gonoszok elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elől, akik lelkendezve vesznek körül engem. Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólnak. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet (vagyis életemet) a gonosztól fegyvereddel” (Zsolt. 17,8-13)

„Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet (életemet) tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet” (Zsolt. 35,17)

Zsolt. 7,4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, [ha olyasmit, tettem], ha hamisság van az én kezeimben, és [ha álnokságot követtem el; (adikia): ha kezemhez jogtalanság, csalás, vagy gonoszság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett tapad].

Zsolt. 7,5 Ha gonosszal fizettem jó emberemnek [ha rosszul bántam jóakarómmal, vagy barátommal, vagy az én velem békével lakozóval], és háborgattam [és ha kifosztottam] ok nélkül való ellenségemet, [ha kiraboltam és kisemmiztem azt, aki ok nélkül bántott,és  ha hasonlóval fizettem vagy bosszút álltam a velem gonoszul cselekvőknek]^*

*Mert meg van írva, hogy: „Aki fizet gonoszt (vagy rosszat),a jóért, nem távozik el a gonosz (és a baj) annak házától” (Péld. 17,13).

 Jób is ilyen esküt tesz az Úr előtt: „Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!” (Jób.31,7-8).

 Mert az Úr figyelmeztetése: „Ne tanúskodj ok nélkül embertársad ellen: rászednéd-e beszédeddel? Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,28-29).

Az Úr Jézus parancsa pedig így hangzik: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”(Mát. 5,38-39).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy milyen a „másik” arc, a Krisztusi arc: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek... Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejér. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg”(Róm. 12,17.19-21)

Zsolt. 7,6 Akkor [gyűlölt] ellenség üldözze [(ara): átokként] életemet, s érje el [(katalambanó): ragadja meg, nyerje el, kerítse hatalmába, foglalja el; birtokolja, tartsa fogva] és tapodja [tiporja le] a földre az én életemet, és sújtsa [tapossa] porba, és [tegye porrá] az én dicsőségemet. [(doxa): tekintélyemet, tisztességemet, méltóságomat, megbecsülésemet, és dicséretemet, és (διαψαλμα kataszkénoó): dicsőségembe válaszfalként verjen tábort és sátorozzon] Szela^*

*A „föld” és „por” szavak: itt a halál hazáját jelentik. (Jubileumi kommentár)

Zsolt. 7,7 Kelj fel, [lépj elő] Uram, [felháborodásodban], és haragodban. Emelkedjél fel ellenségeim [bősz] dühe, [az engem nyomorgató, sanyargató, gyötrő ellenség gőgje, kevélysége, arroganciája] ellen [szállj szembe dühös ellenségeimmel és magasztaltassál fel az én ellenségeimnek dühössége ellen]. Serkenj [és ébredj] fel [Uram, én Istenem] mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet [és szolgáltass igazságot nekem]^*

*Dávid próféciája,: „Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! Miért rejted el orcádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik életünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” (Zsolt. 44,23-27).

Amely Pál apostol bizonyságtétele szerint beteljesedett, de Krisztusban győzelemmel: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? Amint meg van írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek, mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett” (Róm. 8,35-37).

Dávid imája a nyomorúság idején: „Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam. Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. Az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.” (Zsolt. 142,7-8).

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! Ne mondhassák szívükben: „Éppen így akartuk!” Ne mondhassák: Elnyeltük őt! Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, akik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, akik felfuvalkodtak ellenem” (Zsolt. 35,23-26).

És megvallása az Úr kegyelméről, amely mindenre elegendő: „Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobb kezed megment engemet. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8).

Ezért válaszolja az Úr a Pál apostol imádságára, hogy: „....elég néked az én kegyelmem...” (2 Kor. 12,9)

Zsolt. 7,8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, [és gyűljenek köréd a nemzetek] és felettük térj vissza a magasságba, [és felmagasztaltassál]^*

*Dávid így dicsőíti az Urat, egyben próféciát is mondva: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, aki megszabadít a haláltól” (Zsolt. 68,19-21).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy kiről prófétált Dávid: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

 Pál apostolon keresztül pedig megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a földre? Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)” (Eféz. 4,7-10)

Zsolt. 7,9 Az Úr ítéli [vagyis kiválasztja; kiemeli, megkülönbözteti; megítéli: helyrehozva a helytelent] meg a népeket. [Az Úr a népek bírája, igazságot szolgáltat a népeknek]. Bírálj meg engem, [és szolgáltass nekem igazságot és történjék velem, és fizess énnékem] Uram, az én igazságom [teljes jogom] és ártatlanságom szerint [és mondj ítéletet fölöttem, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok]!^*

*Amikor az Úr el akarja pusztítani Szodomát, Ábrahám így szól Hozzá: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1 Móz. 18,25).

Dávid megvallása imája meghallgatásáról: „Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. Mert megőriztem az Úrnak útjait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.” (2 Sám. 22,21.22).

És kétszeresen is kijelentést nyer az igaz ember imájának meghallgatása: „Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát” (Zsolt. 18,21-25)

Zsolt. 7,10 Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok [a hitetlenek; istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] rosszasága [gonoszsága. Vess véget a galádok gazságának] és erősítsd meg [és vezéreld, bátorítsd, tedd erőssé] az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. [Más fordítás: Mert igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója]^*

*Már Sámuel prófétához így szólt az Úr: „… az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1 Sám. 16,7).

A próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő: „… az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt. 7,10)

Ő a: „… Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20)

Aki az Úr Jézus Krisztus: „… Ezt mondja az Isten Fia, …én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel. 2,18.23)

És Ő Jahve: „Én, az Úr (Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,10)

Zsolt. 7,11 Az én pajzsom a [védelmező] Istennél van, aki megszabadítja [megmenti, biztonságban megőrzi, vagyis üdvözíti] az igazszívűeket [a tiszta, egyenes, őszinte szívűeket]. »Más fordítás: Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket«^*

*Arra bátorít Isten, hogy bármit mondanak rólunk, ragaszkodjunk megvallásunkhoz: „Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél...De te, oh Uram! Pajzsom vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet” (Zsolt. 3,3-4).

„Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet (és kegyelmedet). Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok (az én nyomorúságom napján). Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges (és kegyelmes) Istenem” (Zsolt. 59,17-18)

Zsolt. 7,12 Isten igaz [Ő igazságos, és pártatlan] bíró; [erős és hatalmas Isten] és olyan Isten, aki mindennap haragszik, [de hosszan tűrő, vagyis elnézően türelmes velem és fékezi haragját]^*

*Isten ítélete az ellenség (aki a sátán) ellen: „Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúltál még az emlékezetük is elveszett. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged. (Zsolt. 9,7-11).

 Isten az Ő Igéjével ítél: „Dicsérnek téged a népek, oh, Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela” (Zsolt. 67,4-5).

Azzal az Igével, aki testet öltött:  „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

 De Isten parancsa az embernek: a „...tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból” (Csel. 17,30-31).

 És Ő: „Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,4-5)

Zsolt. 7,13 Ha meg nem tér a gonosz [ha én az Isten útjáról való letérés meglátása után visszafordulok a helyes útra, a gonosz], kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

Zsolt. 7,14 Halálos eszközöket fordít reám, és megtüzesíti nyilait. [Más fordítás: Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. De Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz, maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak]^*

* „Már megint kardját élesíti a gonosz”; itt gonosz, ártalmas beszédről van szó. Az íj és a tüzes nyilak ugyanezt fejezik ki, ahogy ez Dávid megvallásaiból is kitűnik: „Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek” (Zsolt. 11,2).

És ismét: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; De fegyverük saját szívükbe hat, és ívük eltörik” (Zsolt. 37,14-15).

Így hangzik a prófécia: „Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya” (Zsolt. 57,5).

De Dávid az Úrhoz kiált ellenük: „Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket” (Zsolt. 59,6-9).

 „Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek” (Zsolt. 64,2-5).

Az Úr válasza a Gonosz tetteire és beszédére: „Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek. Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből! Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!”(5 Móz. 32,41-43)

Zsolt. 7,15 Ímé, [nézd] álnoksággal [H: ('áven) hazugsággal, csalással, romlottsággal, gonoszsággal, igazságtalansággal, bajjal, csapással, szerencsétlenséggel] vajúdik a gonosz [H: (ʿámál): erőfeszítésének eredménye: szenvedés, gyötrődés, vesződés, baj, gyötrelem, kín, fájdalom], hamisságot fogan [H: (háráh): elméjében fogan, kigondol, eltervez] és hazugságot [(šeqer): hazugságot, valótlanságot, hamisságot, csalást,  félrevezetést, becsapást] szül [H: (jálaḏ) hoz a világra]. »Más fordítás: Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem«^*

*Isten Igéje a gonoszról (a sátánról): „Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; Nyomorúságot fogan, álnokságot (és bajt) szül, és az ő méhükben csalás érlelődik” (Jób. 15,25.35).

És akik nem ismerik az Igét – az igazságot – azokról így szól az Úr: „Nincsen, aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogannak és vétket szülnek. Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben. Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet” (Ésa. 59,4-8).

Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem [(peiradzó): megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, és az a célja, hogy az embert elválassza Istentől]: mert az Isten gonoszsággal [(kakosz): rosszal, bűnnel, gonosszal] nem kísérthető [(apeirasztosz): Őt nem érheti kísértés, nem vehető rá a bűnre]. Ő maga pedig senkit (údeisz): egyetlen egy embert sem, azaz senkit] sem kísért [(peiradzó): nem csábít bűnre, vagyis céltévesztésre (hiszen Ő maga a cél)] gonosszal [(kakósz): bajokkal, rossz, ártalmas dologgal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal]. Hanem mindenki kísértetik [(peiradzó): elcsábíttatik bűnre, vagyis céltévesztésre, amelynek vége, hogy az embert elválasztja Istentől]. Amikor vonja [(exelkó): bűnre csábítja, rossz útra viszi és vonszolja] és édesgeti [(deleadzó): csalétekkel csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti, és csapdába csalja] a tulajdon [(idiosz): saját maga] kívánsága [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége].

»Más fordítás: Ellenkezőleg, mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, és csalogatja«  „Azután a kívánság [(epithümia): a vágy, kívánság, szenvedély, érzékiség] megfoganván [(szüllambanó): megragadja, és segítségére van, összefog vele (a gonosszal, a kísértővel)], és bűnt [(hamartia): céltévesztést] szül [(tiktó): teremt, eredményez]. A bűn [(hamartia): céltévesztés] pedig teljességre jutván [(apoteleó): ha teljesen kifejlődik] halált nemz [(thanatosz apoküeó): az élet megszűnését hozza létre]” (Jak. 1,13-15).

Mert: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent (az Isten nélkül élőt), és a saját bűnének (céltévesztésének) köteleivel kötöztetik meg” (Péld. 5,22)

„Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot (és vészt) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8)

Zsolt. 7,16 Gödröt ás [vermet nyit, és (ḥáp̄ar): csapdát készít] és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, amit csinált, [a maga készített csapdába]^*

*Mert van egy szellemi törvény, amely így hangzik: „Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengeríti a követ, arra gurul vissza... Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó” (Péld. 26,27; Préd. 10,8).

Egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem, a szellemi törvény működését: „És monda Harbona (jelentése: perzsa = a lovak (a testi erő) országából), az udvarmesterek egyike a király előtt: Ímé a fa is, amelyet készített Hámán (jelentése: lázító, lármázó; tomboló) Márdokeusnak (jelentése: tiszta mirtusz), aki a király javára szólott vala, ott áll Hámán házában, ötvenkönyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok őt magát reá! Felakasztják azért Hámánt a fára, amelyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja” (Eszt. 7,9-10).

Dávidon keresztül szól a kijelentés: „Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a gonosznak!” (Zsolt 94,12-13).

Mert: „Fegyvert vonnak (kardot rántanak) a gonoszok; felvonják ívüket, (kifeszítik íjukat) hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket (és levágják az egyenes úton járókat); De fegyverük saját szívükbe hat, (és kardjuk saját szívüket járja át) és ívük eltörik (és íjaik összetörnek)” (Zsolt. 37,14-15).

És: „Hálót készítettek lábaimnak (hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet), és lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem (és vermet ástak nekem), de ők estek abba. Szela” (Zsolt. 57,7).

De: „Aki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót” (Péld. 28,10).

Az Úr Jézus így fejti ki a próféciákat: „Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [és jobban járnának], hogy malomkövet kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [és a tenger fenekére süllyesszék]”(Mát. 18,6)

Zsolt. 7,17 Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon [saját] feje tetejére az ő erőszakossága. [Más fordítás: Visszafordul fejére a nyomorúság, (ponosz: minden baj, gyötrelem, kín, és fájdalom), erőszakossága (ḥámás: minden erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás és minden jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett) visszaszáll önnön fejére]^*

*És a kijelentés folytatódik: „Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította” (Péld. 5,22-23).

 Bizony: „A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat” (Zsolt. 34,22).

És: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen (az Isten nélkül élő)…” (és a maga gonoszsága miatt bukik el…)” (Péld. 14,32).

Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugságot), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapást, katasztrófát); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arroganciájának) vesszeje megtöretik (megsemmisül)” (Péld. 22,8).

 Jób barátain keresztül szól a kijelentés: „Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

És Pál apostolon keresztül nemcsak megismétli az Úr a kijelentést, hanem meg is magyarázza: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet (és pusztulást; és saját húsában fog romlást aratni); aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet (vagyis természetfeletti életet)” (Gal. 6,7-8).

És ezt így mutatja be egy előképben a Szent Szellem: „Mert az agági (jelentése: fejedelem, hatalmas, óriás) Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, (hogy rettegésbe ejtse), és hogy őket megrontsa és megsemmisítse (és kiirtsa őket). De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, amelyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az ő fejére, és felakasztják őt és fiait a fára” (Eszt. 9,24-25)

[Zsolt. 7,18  [De én] dicsérem [(jáḏáh): megvallom, hálát adok, köszönetet mondok; ünnepelem, dicsőítem és magasztalom] az Urat az ő igazsága szerint, [aki igazságban honol, igazságosságáért és a megigazulásért] és éneklek [hárfakísérettel zengek, és zsoltárral mondok dicséretet] a felséges Úr nevének. [Más fordítás: Hálát adok az Úrnak (JHVH, Jahve = Örökkévalónak), mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét, a magasságbeli nevének szól énekem]^*

*Dávid azért dicséri Istent: „Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. Megdorgáltad a pogányokat (vagyis minden nemzetet), elvesztetted a gonoszt: nevét mindörökre kitörölted. Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúlt még az emlékezetük is elveszett” (Zsolt. 9,5-7).

Bizony: „Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát” (Zsolt. 18,21-25).

„Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50).

 A népek is dicsőítik Istent: „A pogányok [vagyis a népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért [könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért] dicsőítik [és magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [vagyis megvallást] teszek rólad [és magasztallak] a pogányok [a népek; nemzetek] között, és dicséretet éneklek [zsoltárt zengek] a te nevednek^. És ismét azt mondja: Örüljetek [vigadjatok, és örvendezzetek] pogányok [vagyis népek; nemzetek] az ő népével együtt. És ismét: Dicsérjétek [és dicsőítsétek] az Urat minden pogányok, [népek; nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek. [nemzetek]” (Róm. 15,9-11).

 Beteljesítve a Dávid által mondott próféciát:  „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2)