"Énok Istennel
járt..." (1Móz 5,24).
Egy ember hívő életének és
jellemének nem az a próbája, amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik,
hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy
izgató dolog. Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított
magatartása méri le, amikor nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik
lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem
tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor
erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete
bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és
kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá.
Nehéz Istennel lépést
tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk,
mielőtt még három lépést tettünk volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi,
ezért minket nevelnie kell ezekre a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás
42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.), mert soha nem
munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint,
és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör
által fogjuk fel, nem értelmi okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg
a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem
láttuk lehetségesnek. Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben
vagyunk. (Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide
eljutsz, de maradj benne! Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most
annyira nehezedre esik lépést tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy
találod, hogy új látásod és új célod van.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.