"Az Úr
ezt mondta Ábrahámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és
nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt
az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre" (1Móz
13,14-15).
Ábrahám
emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges ígéretet (áldást). Éppen
elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a szavakkal tette ezt: "Ne
legyen viszály köztem és közted... hiszen rokonok vagyunk" (13,8). Ezért
nyerte el a békesség teremtőinek szóló áldást. A békességet adó Úr örömmel adja
kegyelmét azoknak, akik békességre törekszenek. Ha mélyebb közösségre vágyunk
az Úrral, még jobban keresnünk kell a békesség útját.
Ábrahám igen
nagylelkű volt fiatal rokonához. Felkínálta neki a döntést, hogy válasszon, hol
akar letelepedni. Ha a békesség kedvéért lemondunk a magunk érdekéről, az Úr
többet is ad, mint békességet. Ábrahám példáján láthatjuk ezt: megkapta
Istentől az egész földet, amelyet csak a szemével belátott. Mi is kövessük
hittel példáját. Ábrahámnak várnia kellett, amíg ténylegesen birtokba vehette
ezt a földet, de az Úr már neki és utódainak adta azt. Határtalan áldással
járnak az Isten velünk kötött szövetségéből fakadó ajándékok. Minden a miénk.
Ha kedvesek vagyunk az Úr előtt, akármerre nézünk, minden a miénk, akár a
jelenvalók, akár az elkövetkezendők. Mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus
pedig Istené.
C. H.
Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.