Már régóta motoszkál bennem
ez a kép a bárányról. A Bibliában olvasunk az elveszett juhról, aki eltéved,
rossz útra tér, talán mert kíváncsi, vagy engedetlen, vagy kalandra vágyik, el
a megszokott biztonságból. Ézsaiás könyvében pedig az áll, olyanok voltunk,
mint a juhok, mindenki a saját útjára ment. Úgy látszik, a bárányoknak
szükségük van a terelgetésre, a gondoskodásra, odafigyelésre, mert önfejűek.
Mint mi, emberek.
Mindegyikünk a saját útját,
álmait akarja megvalósítani, még akkor is, ha ez az életünkbe kerül, még akkor
is, ha bajba kerülünk miatta, segítségre szorulunk, és megszégyenülve kell
visszatérni a nyájba a Pásztor vállán. Ő viszont gondviselő, eljön megkeresni,
fontos vagy neki.
De érdekes, hogy amikor a
Biblia Jézust hasonlítja a bárányhoz, akkor rá a báránynak nem azok a
tulajdonságai vonatkoznak, mint az emberekre. Ő bárányként is engedelmes,
önfeláldozó, és szelíd tud lenni. Tűri a megaláztatást, pontról pontra
végrehajtja a nagy tervet. Nem a saját feje után megy, nem a saját útját és az
önmegvalósítást keresi, hanem Isten tervét tölti be. Őt nem a jogos büntetés
éri az elkóborlásáért, hanem a mi engedetlenségeinkért és tévelygéseinkért
szenved sebeket, némán, ártatlanul, és mégis hatalmasan és legyőzhetetlenül.
Dicsőség a Báránynak!!!
http://motiva-tlet.blogspot.hu/2013/11/kulonbseg-barany-es-barany-kozt.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.