Hányszor vétkezhetik az én testvérem ellenem és hányszor bocsássak meg
neki? Még hétszer is? Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogy hétszer is,
hanem hetvenszer hétszer is.
(Máté 18,21-22)
Amíg a törvényeskedés
alapján állunk, számítgatunk. A szeretet nem számolgat, nem méreget. Nincsenek
szabályai, önmagában hordja törvényét; belső kényszerűség irányítja. Így a
szeretet egyúttal igazi szabadság. A kötelesség emberei készen vannak, ha
kiszabott teendőjüket teljesítették. A szeretet soha nincs készen. Jellemvonása
a végtelenség, mint Istennek, aki maga a szeretet. Aki önelégülten azt
gondolja, hogy megtette kötelességét, abban nincs semmi szeretet.
A szeretet mindig
adósnak érzi magát, akkor is, ha megbocsátásról van szó. Péter még a tőrvény
alapján állt: Hányszor kell megbocsátanom?" Úgy gondolta, hogy a
legeslegtöbb hétszer. Utána már mondhatja: Végeztünk, semmi közünk
egymáshoz." De a szeretet nem fárad el a megbocsátásban. Hát Krisztus
elfárad abban, hogy bűnbocsánatban részesítse az összetört szívű bűnöst?
Hányszor bocsát meg nekünk? Naponta csak egyszer? Meg lehet számolni, hányszor
vétkezünk gondolatban és szóval? Tudunk-e valaha is olyanok lenni, amilyeneknek
Isten akar látni minket? Nem kell-e Krisztusnak ismételten esedeznie értünk? Ha
túl nagynak tűnik előtted a másik vétke, gondolj saját bűneidre Istennel
szemben, ami sokkal nagyobb! Ha nehezedre esik a megbocsátás, gondolj
mulasztásaid tömegére. Akkor kisebb lesz a másik bűne, szégyenled engesztelhetetlenségedet
és szívből megbocsátasz. Viszont ha valamit teljesen megbocsátasz, azt el is
felejted. Ha még titokban felrovod, akkor hazugság azt állítanod, hogy
megbocsátottál! Ha szívből megbocsátasz, megnyílik előtted a kegyelem ajtaja.
Az engesztelhetetlenséggel
falat építünk Isten és a lelkünk közé és összes, előzőleg megbocsátott bűnünk
visszazúdul ránk. Ezt mutatja az adós szolga története. A király elengedi az
óriási tartozást az irgalomért könyörgő szolgájának, ez azonban süket szolgatársa
hasonló kérésére, aki csak egy csekélyke összeggel tartozik neki. Az volt a
baj, hogy kiment" urától. Nagylelkű ura jelenlétében, aki olyan
jóindulatúan bánt vele, aligha viselkedett volna így, - Ha nem maradunk meg a
kegyelemben, akkor felülkerekedik szeretetlen, engesztelhetetlen lényünk.
Carl
Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.