Zsolt 14,1 Azt mondja a
balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek;
nincs, aki jót cselekedjék.
Legtöbbünk soha nem álmodná,
hogy az Ige rólunk is szólhat. Végül is mi hívők vagyunk. Soha nem mondanánk,
hogy nincs Isten!
De gondoljuk csak újra!
Valóban igaz, hogy a szánkkal nem mondanánk olyat hogy... De mi van a
cselekedeteinkkel?
Vajon mondjuk-e a mi kis
bűneinkkel itt-ott, azt gondolván, hogy ez úgysem számít? Vajon beülünk-e egy
erkölcstelen mozifilmet megnézni? Vagy egy kis pletyka-parti a pásztorról,
testvérről, elfeledvén, hogy Isten épp ellentétes parancsot adott nekünk?
Vajon a cselekedeteinkkel nem
azt mondjuk: „nincs Isten”? A Zsolt. 14,1 ezt a fajta viselkedést
összekapcsolja a romlással. Akár felismered, akár nem, minél több ehhez
hasonlót teszel, a romlottság egyre nő az életedben.
Ne kövesd el azt az ostoba
hibát, hogy nyilvánosan megvallod Jézust Uradnak, azután titokban megtagadod Őt
a kis akcióiddal újra és újra. Használd a bölcsességet mindenben, amit csak
teszel. Hogy a szíved és életed is kiálthassa „az én Istenem uralkodik!”
Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland által
engedélyezett fordítás
Zsolt 14,1-7
Az éneklőmesternek; Dávidé.
Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot
cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék.
Zsolt 14:2 Az Úr letekintett
a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Zsolt 14:3 Mindnyájan
elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak
egy sem.
Zsolt 14:4 Nem tudják-é [ezt]
mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az
Urat [pedig] segítségül nem hívják?
Zsolt 14:5 Majd rettegnek
rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
Zsolt 14:6 A szegénynek
tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
Zsolt 14:7 Vajha eljőne
Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób
örül majd és vigad Izráel.
Ézs 15:1 Jövendölés Moáb
ellen.; Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás
éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!
Ézs 15:2 Felmennek a
templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb,
minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva!
Ézs 15:3 Utcáin gyászruhába
öltöznek, házfedelein és piacain jajgat minden, [és] könyekben olvad el!
Ézs 15:4 És kiált Hesbon és
Eleálé, szavok Jáhácig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, [és] lelke
reszket.
Ézs 15:5 Szívem kiált
Moábért, amelynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith
hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását
hallatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.