1 Timóteus 3. fejezet: a hit titkáról. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Tim. 3,1 Igaz ez a beszéd és [(pisztosz logosz): hitelt érdemlõ, és megbízható az ige] Ha valaki püspökséget kiván [(episzkopé oregomai oregó): vagyis: felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik], jó dolgot [(kalosz ergon): nemes, hasznos tevékenységet, feladatot] kíván [nemes munkára vágyik]

*Hiszen: „Nem mintha magunktól [mintegy saját erőnkből] volnánk alkalmatosak [és képesek] valamit gondolni mintegy a saját erőnkből; [Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink]; ellenkezőleg a mi alkalmatos [és elégséges] voltunk [képességünk; rátermettségünk] az Istentől van” (2 Kor. 3,5).

A Filippibelieknek így írnak az apostolok, ismét a püspököket előljáróknak, felvigyázóknak nevezve: „Pál és Timótheus, Jézus Krisztus (rab)szolgái [írják e levelet], minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel [vagyis az elöljárókkal; felügyelőkkel; felvigyázókkal] és diakónusokkal [az egyházban szolgálókkal] egyetemben” (Fil. 1,1).

És Titusz is azt az utasítást kapja, hogy: „Avégett [vagyis annak érdekében] hagytalak téged Krétában, hogy a hátra maradt [vagyis az elmaradt] dolgokat hozd rendbe [és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik]. És rendelj [jelölj ki, és állíts szolgálatba] városonként presbitereket [vagyis: véneket, azaz: bölcs elöljárókat], amiképpen én néked meghagytam [ahogy én azt neked elrendeltem]” (Tit. 1,5).

1 Tim. 3,2 Szükséges annakokáért, hogy a püspök [(episzkoposz): vagyis: a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [(anepiléptosz anepilémptosz): kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó] legyen. Egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Józan, [(néphaleosz néphaliosz): megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó]. Mértékletes, [(szóphrón): önmagán uralkodmi képes, tisztességes, rendes, tiszteletreméltó] illedelmes [(koszmiosz): kötelességét pontosan teljesítő, szerény]. Vendégszerető [(philoxenosz): aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], a tanításra alkalmatos [(didaktikosz): akinek meg van hozzá a képessége, adománya];

1 Tim. 3,3 Nem borozó [(paroinosz): nem részeges, nem iszákos], nem verekedő, [(pléktész): és nem veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és nem erőszakoskodó, nem kötekedő, hanem szelíd, békeszerető]. Nem rút nyereségre vágyó [(aiszkhrokerdész): nem mohó, nem haszonleső, nem hitvány módon nyerészkedő, nem kapzsi]. Hanem szelíd, [(epieikész): jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes]. Versengéstől ment, [ἄμαχον: a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen] nem pénzsóvárgó, [(aphilargürosz): vagyis nem pénzsóvár, nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek nem rabja]^*

*És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol: „Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek]. Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [vagyis mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].

»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.

Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó]. Igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes]. Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való igaz, [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal [vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni]. Hogy meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak].

»Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,6-9).

És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek (vagyis pásztorként felügyelve, és felvigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (és nem is kényszerűségből), hanem örömest (vagyis buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen). Sem nem rút nyerészkedésből (vagyis nem nyereségszerzés, és haszonlesésből), hanem jóindulattal (és odaadással, készségesen). Sem nem úgy, hogy (letiporva, és zsarnokoskodva) uralkodjatok (vagyis nem hatalmaskodva, kontrollálva, és leigázva) a gyülekezeteken (vagyis a választottak fölött) (mely sorsrészül jutott nektek), hanem mint példányképei (jó szívvel) a nyájnak (vagyis a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3).

És ismét hangzik a figyelmeztetetés: „A testvéri szeretet (legyen maradandó, és) maradjon meg. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

És folytatódik a kijelentés, ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (vagyis részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).

Továbbá: „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. [Más forítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]” (Róm. 12,13).

És ismét: „Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni]. Hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].

»Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek« (2 Tim. 2,24).

És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás]. Szívesség [kedvesség], jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész): jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia): önuralom, önmérséklet, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (és békességet teremtenek)” (Jak. 3,17-18).

  

1 Tim. 3,4 Ki a maga házát jól igazgatja [vagyis olyan, aki a saját házanépét (proisztémi): jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza], gyermekeit engedelmességben [(hüpotagé): irányítása alatt, alávetettségben] tartja, minden tisztességgel [(szemnotész): méltósággal, és szentségben neveli].

 »Más fordítás: saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli«.

1 Tim. 3,5 Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni [mert ha valaki a maga házanépét nem tudja (proisztémi): vezetni; kormányozni; rendben tartani, és példaként előtte állni], mimódon visel gondot az Isten egyházára [(ekklészia): eklézsiájára, a kihívottak közösségére]^*

*És megismétli az apostol, hogy aki elöljáróságot kíván, annak ne legyenek: „… engedetlen gyermekei, olyanok, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlan gyermekek, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek]” (Tit. 1,6).

Már az Ószövetségben kijelentésre került, hogy olyan legyen, aki: „Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, és nem kenyere a semmittevés. (Péld. 31,27)

1 Tim. 3,6 Ne legyen új ember [(neophütosz): új hívő, vagyis újonnan megtért ember, aki nemrég vált kereszténnyé], nehogy felfuvalkodván [(tüphoó tüphoomai): és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen]. És így az ördög [(diabolosz): a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség] kárhozatába [vagyis nehogy az ördög tőrébe esve, a vádló ítéletébe ne] essék [(krima, empiptó): azaz: az ördög kezébe kerülve az ő ítélete alá ne kerüljön].

»Más fordítás: nehogy kevélységgel felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson, és az ördög itéletébe essék«

1 Tim. 3,7 Szükséges pedig, hogy jó [(kalosz): megfelelő, hasznos] bizonysága is legyen a kívülvalóktól [vagyis, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla]. Hogy gyalázatba és az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség] tőribe [az ördög csapdájába (pagisz): hálójába] ne essék, és [(oneidiszmosz): nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse].  

1 Tim. 3,8 Hasonlóképpen a diakónusok [(diakonosz): egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják] tisztességesek [tiszteletre méltók, komolyak] legyenek. Nem kétnyelvűek [nem kétféleképpen beszélők, nem kétszínűek]. Nem sok borivásba merültek [nem mértéktelen borivás rabjai, nem olyan, aki a borívának adja át magát], nem rút nyereségre vágyók [(aiszkhrokerdész): nem haszonlesők; nem piszkos nyereséget hajhászók, nem kapzsik];

1 Tim. 3,9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.

[Más fordítás: olyanok, akik tiszta lelkiismerettel birtokolják, és őrzik magukban a hit titkát]^*

*És újra hangzik a kijelentés: „Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).

1 Tim. 3,10 És ezek is először megpróbáltassanak [(dokimadzó): de ezeket is meg kell vizsgálni előbb, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e], azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek [(anegklétosz): kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok].

1 Tim. 3,11 Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, [vagyis hasonlóan tiszteletre méltóak, komolyak legyenek] nem patvarkodók, [(diabolosz): nem rágalmazó, vádaskodó, pletykás, áruló, rosszindulatú, ellenségeskedő, ellenségeskedést szító. Ez olyan személyt jelent, aki negatív beszéddel vagy tevékenységgel szétszakítja a kapcsolatokat, és az embereket (vagy Istent és az embert) eltávolítja egymástól] józanok, [meggondoltak; mértékletesek, körültekintőek], mindenben hűek [hűségesek, és megbízhatóak] legyenek^*

*A szent Szellem figyelmeztetése: „A rágalmazó megjelenti a titkot (vagyis pletykál, és meghitt beszélgetésekben elhangzó titkokat tár fel); de a hűséges lelkű (vagyis a szellemben erős) elfedezi (elleplezi) a dolgot” (Péld. 11,13).

És ismét:  „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál” (Péld. 20,19).

1 Tim. 3,12 A diakónusok [(diakonosz): egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják] egy feleségű [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben] férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják [vagyis olyan, aki a saját házanépét (proisztémi): jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza]^*

*Tehát olyan ember, aki: „Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi (vagyis nem kenyere a semmittevés)” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,13 Mert akik jól [(kalósz): bátran] szolgálnak, szép [értékes, és méltó] tisztességet [(bathmosz): rangot] szereznek maguknak, és sok bizodalmat [(parrészia): magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban] a Jézus Krisztusban, való hitben [és a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére]^*

*Akik jól forgatják a rájuk bízott talentumokat, azoknak azt mondja Uruk: „Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután [és sokak fölé foglak állítani]; menj be a te uradnak örömébe [az Urad ünnepi lakomájára]” (Mát. 25,23).

1 Tim. 3,14 Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek;

1 Tim. 3,15 De ha késném, hogy [ezekből] tudd meg, [hogyan], és mimódon kell [és szükséges] forgolódni [(anasztrephó): eljárni, viselkedni, és tevékenykedni] az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [(alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére] és erőssége [(hedraióma): szilárd, és erős alapja]^*

*Így tanítja Timóteust (jelentése: az Istent szeretőket) az apostol: „Az ifjúkori [(neóterikosz): fiatalkori] kívánságokat [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz): meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet, és a békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): bensőből, a szellemi élet központjából].

A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoznak létre, okoznak, teremtenek, vezetnek]. Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni]. Hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].

 »Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie. Tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek«.

Aki szelíden [(praotész): szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal] fenyíti [(paideuó): tanítja, oktatja, képezi; neveli] az ellenszegülőket [(antidiatithemai antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek]. Ha talán adna nékik az Isten megtérést [(metanoia): az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére [(epignószisz): teljes tisztánlátást a felismerésre, és megértésre]” (2 Tim. 2,22-25).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5).

És hogy az Evangéliumot hogyan kell hirdetni, arról így tesz bizonyságot az apostol: „Jelek [természetfölötti események, és jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, az Isten Szellemének ereje által [és hatalmával]…” (Róm. 15,19).

1 Tim. 3,16 „És minden versengés nélkül [közismerten, elismerten, bevallottan, valóban] nagy a kegyességnek [a hitnek] eme titka: Isten (aki) megjelent [láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott] (hús)testben. megigazíttatott [igazságosnak bizonyult, igazolást nyert] Szellemben. Megláttatott [megjelent, megmutatkozott] az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett [vagyis fölment a] dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

[Más fordítás: Valljuk, hogy a Kegyesség (a hit) Nagy Titka Az, aki megjelent testben, igazolta a Szellem, látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a dicsőség]^*

*János apostol bizonyságtétele: „Kezdetben [már] vala az Ige [a logosz] és az Ige [a logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. A világban volt [a világba jött] és a világ általa lett [és jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [vagyis mégsem] ismerte meg [ismerte föl]  őt. Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt. És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulásával] és igazsággal [(alétheia): Ige = maga a VALÓSÁG];

»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,1.10-11.14).

Ő Maga az ÉLET: „És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,2).

„És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket (hordozza) és elvegye; és ő benne nincsen bűn” (1 Ján. 3,5).

Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal [szabadon] való menetelünk [biztonságos utunk] Istenhez az Őbenne való hit által” Ézsaiás így prófétál az Úrról: „Emlékezzetek meg a messze régi (az ősrégi) dolgokról, mert én vagyok Isten és nincsen több (és nincs más); Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” (Ésa. 46,9).

„Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem (hogy megismerjetek, higgyetek bennem) és megértsétek, hogy (csak) én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-12.14-15)