Idomulni vagy formálódni? (2)

„...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával..." (Róma 12:2)

Az átformálódás: 1) személyes áldozatot igényel. Nem könnyû, nem jön természetesen vagy automatikusan, „élõ áldozatnak” kell lenni hozzá. Az „élõ” áldozattal az a gond, hogy hajlamos megszökni az oltártól, ezért vissza kell õket vezetni, és újra meg újra feláldozni. A megváltás azonnali és egyszer s mindenkorra szóló tapasztalat, de az „élõ áldozat” nem azonnali, és nem egyszer s mindenkorra elintézhetõ. Ez naponta, sõt pillanatról pillanatra történõ újra elkötelezõdés, ami azt jelenti, hogy makacs természetünket visszavisszük az oltárhoz, átadjuk Istennek olyan gyakran, ahányszor csak szükséges. Ne várd, hogy régi természeted javulni fog, vagy szépen beleegyezik abba, hogy meghaljon, mielõtt áldozathozatalod valóban õszinte lenne.

Azt se engedd, hogy a gyõzelemért vívott harcodban elcsüggesszen; régi természeted és újjáteremtett szellemed ellenségek, „Mert a test kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellemé pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek” (Galata 5:17).

Nem az a dolgod, hogy megsemmisítsd a testet, hanem, hogy keresztre feszítsd minden egyes alkalommal, amikor át akarja venni az irányítást, ne engedd, hogy csökkentse vagy megbénítsa a lelki növekedés iránti elkötelezettségedet.

2) kétoldalú feladat. „szánjátok oda testeteket élõ és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róma 12:1). Ehhez az értelem és akarat eltökélt döntése kell, mert a test nem adja meg magát. Amíg szándékosan fel nem ajánlod testedet Istennek, az gátlástalanul mûködni fog. „Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (Róma 6:19).

Ha megadod magad az alantas ösztönöknek, bûnt fogsz aratni. Ha megadod magad Istennek, az Õ áldásait fogod aratni.

http://maiige.hu/