"Jaj nekem, elvesztem,
mivel tisztátalan ajkú vagyok" (Ézs 6,5).
Amikor Isten jelenlétébe
jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy
bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember:
"Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut,
nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez
és ez vagyok". Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van.
Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és
meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a
Szent Szellem mutatott rá. Ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő
továbbvezet és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre.
Ezen az úton vezet Isten mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk.
A bűn összpontosulásának ez a
megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a
legnagyobb és a legkisebb bűnösben. Amikor valaki a tapasztalat létrájának
legalsó fokán van, talán ezt mondja: "Nem tudom, hol tértem rossz
útra". De Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra. Az
Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen
tisztátalan ajkú. "És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme,
ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett" (7.
v.). Ott kellett a tűznek megtisztítani, ahol bűne összpontosult.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.