"De megmenekül mindenki,
aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5).
Miért nem hívom segítségül az
Úr nevét? Miért futok egyik vagy másik szomszédomhoz, amikor Isten olyan közel
van, és leghalkabb hívásomat is meghallja? Miért ülök le, töprengek
megoldásokon és szövök terveket? Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül
az Úr kezébe? A legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő
Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél találhatom
meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.
Fölösleges kérdeznem, hogy
segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen a "mindenki" szó tág kaput
nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert mindenkit jelent, aki csak
segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni akarom az Úr vezetését, és
segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki ezt a hatalmas ígéretet tette.
Nagy szükségben vagyok, és
nem látom a kiutat, de éppen ezért megyek Hozzá. Aki az ígéretet tette,
megtalálja majd a módját, hogyan teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy
engedelmeskedjem parancsainak, nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája
vagyok, nem ügyvédje. Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.