Ige: A szent Szellemmel való beteljesedés egyik eredménye: Prótál, vagyis: Isten igéjét alkalmazza az aktuális időre és eseményre

 „És Zakariás, az ő (Bemerítő János) atyja beteljesedék Szent Szellemmel, és prófétála mondván:

Áldott [legyen] az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta [rátekintett népére] és megváltotta az ő népét [megváltást szerzett (készített) neki]*

Dávid éneke: „Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! Mert: „Osztogat, (bőven) adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig (örökre); az ő szarva (hatalma) felemeltetik dicsőséggel” (Zsolt. 41,14; 112,9)  

„Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül (Egyedül ő tud csodákat tenni)! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék (töltse) be dicsőségével az egész föld(et). Ámen! Ámen!” (Zsolt. 72,18-19)

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk [elhozta ránk, vagy nekünk az üdvösség erejét] az ő gyermekének [szolgájának], Dávidnak házában*

*A Szent Szellem a prófétákon keresztül így szól a Felkentről, a Messiásról: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól (nem másítja azt meg): Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe (trónodra); Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek (gondom lesz felkentem mécsesére). Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog” (Zsolt. 132,11.17-18)

„Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik (biztonságban él), és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23,6)

 Az apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy a Dávidnak tett ígéret kiről szólt: „Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe (trónjára)” (Csel. 2,29-30)

Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől;(világ)korszaktól] fogva voltak*

^*Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy a prófétákon keresztül a Szent Szellem szólt: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,21)

Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek);

Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

 [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk*

*Dávid próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen (az ezer nemzedéknek parancsolt igére); Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről” (Zsolt. 105,8-9)

Az Ábrahámnak tett ígéret, és a neki ajándékozott szövetség: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes (feddhetetlen). És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted (Megajándékozlak szövetségemmel): és felette igen megsokasítlak téged. És arcára borula Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek (népeket támasztok belőled), és királyok is származnak tőled.

És adom tenéked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét (hol jövevény vagy), Kánaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9)

 Az Úr újra-és újra megerősíti ígéretét: „Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána” (1 Móz. 17,19)

Ábrahám hitének próbája után esküvel erősíti meg Isten az ígéretet: „És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak (és nem tagadtad meg tőlem a fiad), a te egyetlenegyednek. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,16-18)

És az Újszövetség kijelentése: „Mert az Isten, (a)mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged” (Zsid. 6,13-14-17)

Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.” (Gal. 3.16)  

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Luk. 1,74 Hogy megszabadulván [kiragadva] a mi ellenségeink [gyűlölőink] kezéből, félelem nélkül [félelmet nem ismerve, Istent tisztelve] szolgáljunk néki*(Luk. 1,67-74)

*Az Úr Jézus úgy szabadított meg, hogy: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (működésképtelenné, tétlenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes (egész) életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15)

A félelemtől pedig úgy szabadultunk meg, hogy: „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé (bevégzett; célba érő; érett korú) a szeretetben” (1 Ján. 4,16.18)