Ige: A kételkedő emberről

 „A kétszívű [(dipszükhosz): a minden tettében határozatlan, azaz tétovázó, és ingadozó, kettős elméjű, és kételkedő], a minden útjában [(hodosz): életmódjában, és életvezetésében] állhatatlan ember [Más fordítás: Hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem, (akatasztatosz): és álladóan nyugtalan, nyughatatlan, és izgága]*

Mert ne vélje [ne higgye, és ne feltételezze, és gondolja] az ilyen [tétova] ember, hogy kaphat valamit [vagy bármit is] az Úrtól” (Jak. 1,8.7)

*Az Úr Jézus kijelentése: „Senki sem szolgálhat [és senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [és teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [és tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [vagyis az e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek]” (Mát. 6,24).

És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).  

„És akik élnek [a világ javaival, vagyis] e világgal, [és felhasználják (igénybe veszik) a világ dolgait; hasznot húznak a világból] mintha nem élnének: [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák; (mintha nem vennék igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja. [alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert változik e világ színtere]” (1 Kor. 7,31)

Te pedig: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (és parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (és ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (a megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (vagyis javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)