Ige: Az Úr Jézus az:

 „Aki megtartott [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végezése [elhatározása, szándéka] és kegyelme [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]* 

*Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)

»Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk«** (2 Tim.1,9)

**És így folytatja az apostol: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [a mennyeiek között] a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése/elvetés Isten színe elől/] előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3.

Mert kegyelemből [öröm; Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9).

Ugyanis: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja, meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek (ennek előképe a templomban lévő frigyláda fedele, a kegyelem fedele] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát  megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte [megbocsátotta] türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által” (Róm. 3,23-30)

„Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy (hús)test sem igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem” (Gal. 2,16).

„Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Mert amikor a pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint [természetszerűleg] cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14)

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).

„Mert (valamikor) régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (rabjai, és) szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek, és) egymást gyűlölők valánk.

De mikor a mi megtartó (üdvözítő) Istenünknek jó volta (jósága) és az emberekhez való szeretete (emberszeretete) megjelent. Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása (és a Szent Lélek újjászülő és megújító fürdője) által.

Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunk által. Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint (részesei legyünk az örök életnek)” (Tit. 3,3-7)