Előszó
E füzetsorozat megírását azért kezdtem el, mert
újjászületésem (1985.) óta foglalkoztat az az égető kérdés, mi a baj az
Eklézsiában, ami miatt nem látjuk beteljesedni azt az egységet, isteni
jelenlétet, erőket, jeleket és csodákat, melyet az Úr Jézus Krisztus megígért
tanítványainak, s melyért imádkozott. Ennek legfőbb okát abban látom, hogy a
hívők hitben csecsemőként élik az életüket, és nem növekednek fel az érett
férfiúságra, sőt nem is törekszenek rá. Pedig csak az érettségben lehetünk
egyek, mikor már nem hajt a tanítások szele ide-oda. Mikor az Úrtól
elhívott „szolgák”, apostolok, próféták, tanítók, evangélisták, pásztorok, és
egyéb szolgálók egymást kiegészítve, összhangban, harmóniában képesek
munkálkodni, és nem túllicitálva egymást. A Sátán célja, hogy gyermeteg korban
tartson minket, mivel így ő irányíthatja az eseményeket, és gátolhatja a
Menyasszony felkészülését a Bárány menyegzőjére. A Szent Szellem várva-várt
esője nem a missziós programjaink sikerétől függ, hanem a szívünk állapotától. A
mi Urunk pedig meg akarja tisztítani a Menyasszonyt a „víznek fürdőjével, az
IGE által”. Az Igében megtalálunk mindent, ami ahhoz kell, hogy
felnövekedve felkészüljünk, mint egy test a Krisztus fogadására. Még a
vezetők is éretlenek, nem azért mert most tértek meg, hanem mert nem kaptak
kemény eledelt csak tejet. Ezért vannak a szakadások.
„És adok nékik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek
uralkodnak rajtok. És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa
ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;” (Ézs.
3,5-6.)
Ezekben a füzetekben adom közre azokat az igei kinyilatkoztatásokat,
melyekre az Úr tanított az elmúlt 19 évben. Mivel rész szerint van az ismeret,
ez nem a teljesség, de hiszem, hogy hozzájárul a szentek felnövekedéséhez, ha
nem csak hallgatói, de cselekvői is leszünk az Úr Igéjének. „Mindent
megvizsgáljatok, ami jó azt megtartsátok.” Szeretném, ha ezek az írások
felkeltenék bennetek az Isten igéje utáni szomjúságot.
Az Ószövetség nem egy letűnt korszak emléke csupán, hanem
árnyéka a Krisztusnak, s így sokat elárul belőle, bár nyilvánvalóan nem testileg
értendő. Mindez okulásunkra lett megírva, hogy elkerülhessük a Sátán csapdáit.
Isten csak egyféleképpen értette, amit leíratott, és magunkat csapjuk be, ha mi
nem úgy értelmezzük az Írást, ahogy Ő. Aki mást becsap, az csaló, de milyen az,
aki magát csapja be? Az bolond! Ne legyünk hát bolondok! Kérjük az Urat, hogy
tudjuk úgy érteni az Igét, ahogy azt Ő gondolta.
Nagy hiba a generációs ellentét, mely az Eklézsiában is
működik. Egy-egy új mozgalom elveti az előző hibáit, ezzel együtt az értékeit
is elveti, s így nagyon hamar hasonló hibákba esik. Csak a külsőségek
változnak, de az elhajlások ugyanazok. Kiöntjük a fürdővízzel együtt a gyereket
is.
A szakadásokban megsérült lélekkel nem a helyes
következtetéseket vonják le. Talán nincs is olyan vezető, aki ne élt volna át
szakadást valamilyen gyülekezetben. Szükséges, hogy lelki gyógyulást kérjünk a
Szent Szellemtől, és ne elégedjünk meg a felszínes, sematikus válaszokkal,
hanem kutassuk az Igét, ássunk a mélyre, s a Kősziklára építsünk, csak így
lehet helyes a látásunk.
„Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig
nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki
sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.” (Ézs. 1,5-6.)
Tudjuk, hogy Krisztus teste a Gyülekezet. Sajnos akik ma az
Egyházban fejként vannak, azok mind lelkileg sérültek, betegek. Valóban néha az
az érzése az embernek, hogy ebben a testben nincs egy ép tag sem. Sajnos a
sérülések nem lettek kezelve, a szívek nem lettek ápolva, sokan sebesült
lélekkel vezetnek gyülekezeteket, s így csak újabb
sérüléseket okoznak egymásnak. A gyógyuláshoz idő
kell, várni kell az Úrra. Sajnos a hívők nem tudnak várni, hasonlóképpen mint
Uzzá. A vezetők még kevésbé, akárcsak Saul. Ez biztos bukást eredményez. Csak
az idő nem gyógyítja be a sebeket, meg kell térni, megbánni, bocsánatot kérni
és megbocsátani, s ha lehet jóvátenni.
Most van az ideje, hogy
Krisztus helyreállítsa az Ő testét, és megtisztítva felékesítse, mint egy
menyasszonyt. Ő már felkészült a menyegzőre.
„Ezért elhagyva a
Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre.” (Zsid.
6,1.)
Mennyei Atyánk, kérünk nyisd meg az értelmünk szemeit, hogy
úgy tudjunk Téged megismerni, ahogy Te ismersz minket, és megértsük a Te
gondolataidat, hogy hasonlóvá váljunk Hozzád! Gyógyítsd be a sebeinket, hozz
megújulást, kérünk! Az Úr Jézus Krisztus nevében:
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.