C. H. Spurgeon: Minden helyzetben

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (Zsolt 55,17).

   Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat 
tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád 
kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a 
vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog 
segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal
meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt 
bátran vallom is.

   Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. 
Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok 
reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent. 

   Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. 
Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és 
szabadítása teljes lesz. A mindenható Isten megszabadít mostani és 
minden eljövendő nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen
biztos, hogy Ő él. Amikor pedig majd a halál jön el, és az 
örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: 
„az ÚR megsegít engem". 

Legyen ez az én énekem ezen a mai napon. 
Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen 
jólesik nekem ez a táplálék!


C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből