Az ünnepi ebédhez a szakácsnő
sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba,
ezért fogadj be te is
mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek
körülvesznek.
Ne siess!
Az eszmélés lassan, de
biztosan, végtelen csendben, derűsen történik.
Környezeted megzavarhatja, de
meg nem szakíthatja mindezt.
Lassan lehiggadsz,
megnyugszol.
Kitisztulnak gondolataid,
vágyaid, hatalmas béke önt el.
Megvilágosodsz.
Felsejlik Isten végtelen
nyugodt keze vonása a világon.
Mint felhővé szelídült
tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned.
Érezni fogod magadban az
erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad.
Már nem harcolni akarsz,
hanem teremteni.
Nem gyűlölsz senkit és
semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd
áramló fényt továbbengedni, -árasztani.
Hiszed, hogy nemcsak része
vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább
teremtő Istennek....
Érzed a hegyeket mozgató erőt
magadban, tudod, hogy emberek fognak születni,
talpra állni, gyógyulni
szavadra.
De még ez sem fontos.
Semmi sem fontos, csak az a
KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel,
és beragyogja világodat.
Istennek társa vagy...
SZERETET ÖSVÉNYÉN - BÖJTE
CSABA GONDOLATAI
http://idezet.wordpress.com/category/bojte-csaba/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.