A Pásztorló Mozgalom utóhatásai

Készítette: KMA

http://kma-hu.com/onlinetv/index.php/az-egyhaz/a-pasztorlo-mozgalom-utohatasai

Előszó
Ez a cikk nem azért született, hogy a Shepherding (Pásztorló Mozgalom) mozgalom dolgait boncolgassa. Mi valós problémákba botlottunk bele, amin nem lehet csak úgy átlépni. És ezek a problémák kísértetiesen hasonlítanak az említett mozgalom káros hatásaira. Aki felismeri vétkességét az alábbiakban, reméljük, tudni fogja, mit kell tennie (sokan megtértek ebből, köztük Derek Prince és Bob Mumford).
Az egész jelenségnek a lényegét ebben a mondatban lehetne körülírni: emberek, főleg gyülekezeti vezetők veszik át a Szent Szellem (Szentlélek) munkáját, olyan módszereket alkalmazva, amelyek teljesen biblikusnak tűnnek a tagok számára, de ha egy kívülálló vizsgálja meg ezeket a gyakorlatokat, vagy gyülekezeti látásnak elnevezett szokásokat, akkor hamarosan kiderül, hogy semmi bibliai nincsen bennük, sőt.....
Ezeket a "Shepherding" mozgalommal azonosított szellemi túlkapásokat úgy ismerheted fel, hogy megvizsgálod azt a gyülekezetet, ahová jársz (akkor is, ha ez tilosnak állították be eddig, sőt... akkor mindenképpen).
Fő vonalakban ez a három dolog jöhet a felszínre: a Szentírás elferdítése***; zsarnoki, egyeduralmi vezetés; elszigetelődés; További jellegzetességek: kontroll-beállítottságú vezetés; elzárkózó magatartás; szellemi elitizmus; életmódmerevség; eltérő vélemény helytelenítése, rosszallása; fájdalmas távozás.

*** Annyira közel állnak általában az igei igazsághoz, és a hiba annyira hajszálnyi és szövevényes, hogy amikor valaki meg akarja fogni a problémát, nagy nehézségek árán tudja megfoghatóvá tenni a dolgokat. 


A Shepherding Movement ("Pásztorló" vagy "Tanítványi Mozgalom")

A Pásztorló Mozgalom befolyásos és ellentmondásos mozgalom volt brit és amerikai karizmatikus gyülekezeteken belül. A mozgalom alapelmélete erőteljesen kihangsúlyozta a mentori kapcsolatokat, amelyek a 2. Timóteus levélben vannak leírva.
Akkor kezdődött, amikor négy ismert karizmatikus tanár, Bob Mumford, Derek Prince, Charles Simpson, és Don Basham egy dél-floridai karizmatius gyülekezetben esett morális kudarcra reagált. Ern Baxter később csatlakozott a vezetőség magjához, és a "Fort Lauderdale-i Ötök" néven váltak ismertté.


A mozgalom alapítói

Hamarosan házicsoportok hálózatai alakultak ki. A tagok egy "pásztorlónak" voltak alárendelve, aki ugyancsak alá volt rendelve az Ötök közül egynek, vagy az egyik beosztottjuknak. Sok karizmatikus pásztort a CGM (Christian Growth Ministries) vezetői elkezdtek "pásztorolni".  Körülbelül 100 000 hívük volt csak az Egyesült Államokban. 
A mozgalom arról a káros befolyásról lett híres, ami különleges hangsúlyt fektetett a saját pásztornak való feltétlen engedelmességre. Sok esetben a pásztorlónak való engedetlenséget egyenlőnek találták Istennek való engedetlenséggel.
De az ügy komolysága tapasztalható volt egy nyílvánossá tett levél által, amit 1975-ben írt Pat Robertson Bob Mumfordnak. Robertson azt mondta, a Louisville/Kentucky-ba tett látogatása során olyan bibliai fogalmakat elferdítő kifejezéseket vett észre, mint "alávetettséget" gyülekezetek helyett, "pásztorlókat" pásztorok helyett, "kapcsolatokat" Jézus helyett. Pat Robertson azzal vádolta a vezetőket, hogy a személyes kijelentést (Rhema) egyenlővé teszik az írott Igével. Így idézett egy követőjüktől: "Ha maga Isten szólt volna hozzám, és biztosra tudtam volna, hogy Isten szólt, és a pásztorlóm az ellenkezőjére utasított volna engem, akkor a pásztorlómnak engedelmeskedtem volna."
Tehát Pat Robertson menesztette a CGM vezetőket, és kitörölt minden hanganyagot a szalagokról, ami tőlük származott. A Shepherding mozgalmat pedig varázslásnak bélyegezte. Kathryn Kuhlman is visszautasított több fellépést, amin CGM vezetők is részt vettek volna. Demos Shakarian kijelentette, hogy a CGM vezetők "nemkívánt személyek". A Kereszténység leghíresebbjei emelték fel a hangjukat a mozgalom ellen.
A "Fort Lauderdale-i Ötök" végül is szétesett.
Derek Prince és Bob Mumford mindketten nyilvánosan elhatárolták magukat a tanításoktól. Derek Prince 1983-ban lépett ki, beismervén, hogy  "beleestünk a galatai hibába: amit Szellemben kezdtünk el, gyorsan átvittük a testbe." (Gal 3:3) Bob Mumford benyújtott egy "Hivatalos Megtérő Nyilatkozatot Krisztus Testének" 1989 novemberében. Idézet: "Megtérek. Bocsánatot kérek."
Ugyanabban a cikkben Mumford elismerte a rombolást, amit az ő tanítása okozott az alávetettségről, engedelmességről. Elismerte, hogy felállított egy rendszert, ami által  olyan sok ember károsult a tekintéllyel való visszaélések miatt. "Voltak családok, melyek felbomlottak, széthullottak, életek mentek tönkre" - mondta Mumford. "Több család a mai napig sem tudott újra egyesülni. Ez a mozgalom egy romlott és nem Biblikus engedelmességre vezette az embereket a vezetők iránt" - fűzte még a cikkhez Mumford.
"Nyilatkozatában Mumford elismerte, nem hallgatott a figyelmeztetésekre a tanítás helytelenségéről, Hayford és két másik  ember részéről. "Nem az volt a szándékom, hogy önfejű legyek" - mondta - "de nem vettem tudomást a véleményükről, a saját magam és mások kárára." Mumford felvállalta ezt a romboló tevékenységet, mondván, az gyakran az ő vezetése alatt történt."


A Tanítványság másik oldala (részletek)
Írta: Lawrence A. Pile
A Ministries Today 1990 januári / februári számának borítóján feltűnően fekete betűkkel ez állt, éles előtérbe helyezve a szavakat: "A tanítványság téves volt. Megtérek. Bocsánatot kérek. - Bob Mumford." Azoknak, akiknek ismerős Bob Mumford és a nevéhez kötődő mozgalom, ez egy elég megdöbbentő bejelentés volt. Akiknek kevésbé ismerős Bob Mumford, kétség kívül kérdések merültek fel benne: "Micsoda!? A tanítványság téves? Ez meg hogy lehet? Miért kell megtérni a tanítványságról való tanításból?"
Ez a  mozgalom 1974-ben indult, Derek Prince, Don Basham, Ern Baxter és Charles Simpson karizmatikus vezetők által. Hivatalosan "Christian Growth Ministries"-nek hívták őket, de a köznyelv "pásztorló" vagy "tanítványság" mozgalomként emlegette. Ez a vezetők által kihangsúlyozott elvek miatt volt, melyek szerint a keresztények életében nagy hangsúlyt kell fektetni a hívők élete alávetésének egy tekintéllyel bíró "pásztor" alá, hogy a hívő "tanítvánnyá" váljon keresztény életében.
Bár ez biblikusnak tűnik, ám a CGM gyülekezetekben egy rosszfajta, visszaélésekkel teli tekintélyrend alakult ki, ami végül sokakat megfosztott Krisztusban lévő szabadságuktól és autonomitásuktól.
Olyanokkal is dolgoztam együtt, akik ilyen szervezetek tagjai voltak, ám elvileg egyik sem volt mondható "tévelygőnek" abban az értelemben, ahogy azt a  legtöbb keresztény magyarázná, mivel ezek a mozgalmak és gyülekezetek mind olyan fundamentális tanításokra alapultak, amelyeket konzervatív és evangéliumi keresztények mind alapvetőnek tartottak az üdvösséghez. Mindezek ellenére a volt tagok és aggódó kívülálló megfigyelők ezeket a szervezeteket szellemi visszaéléssel és nagy károk okozásával vádolták. 
Milyen formákat ölthet ez a szellemi visszaélés? Ronald M. Enroth jelentős segítséget adott a tanítványképzés e másik oldala veszélyeinek felismeréséhez.

Hét fő jellegzetességet ismert fel a csoportokban és gyülekezetekben, ahol ezek a visszaélések megnyilvánultak. "Gyülekezetek a határvonalon" című cikke alapján ezek a jellegzetességek a következők:
- A Szentírás elferdítése
- Zsarnoki, egyeduralmi vezetés
- Elszigetelődés
- Szellemi Elitizmus
- Az élet parancsok alá vetése
- Más vélemény tiltása
- Nyomasztó emlékű távozás

Ezekkel a jellemvonásokkal bíró csoportok megpróbálják kontroll alatt tartani a tagok életének majdnem minden területét. Annyira közel állnak általában az igei igazsághoz, és a hiba annyira hajszálnyi (szövevényes), hogy amikor valaki meg akarja fogni a problémát, nagy nehézségek árán tudja megfoghatóvá tenni a dolgokat. Ezek a dolgok világossá válnak, ha közelebbről megvizsgálunk néhány szembetűnő pontot.


Félremagyarázott biblia

1, A Szentírás elferdítése (sok ilyen van, most egyet említünk)
Pál Apostol ezt írja Az 1Kor. 10:23-ban: "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." Ami legelőször az ember eszébe jut: "mik azok a dolgok, amik nem használnak és nem építenek?" Pál itt ezt nem írja, de ahhoz, hogy ezen alapelv szerint tudjunk cselekedni, tudnunk kell, mik ezek a dolgok. Totalista "pásztorok" örömmel elmondják nekünk, mik ezek a dolgok, ám ha Isten ezeket a dolgokat a Bibliában nem tiltja, ez a "pásztor" saját véleménye. minden hívőnek szükséges megtanulni egyenesen Istenhez menni imában, és az Ige tanulmányozásában, hogy megkapja a választ bármilyen egyéni helyzetben. Semmilyen gyülekezeti vezetőnek nincs joga törvényt alkotni, ahol a Biblia nem teszi. A legtöbb, amit tehetnek, az, hogy felajánlják segítségüket és tanácsolnak (ha valaki kikéri a tanácsukat, persze), ám ennek segítségnek és tanácsnak is kell maradia, nem erőltetésnek.



2. Zsarnoki, egyeduralmi vezetés (kontroll-beállítottságú vezetés)
Pásztorkodó-tanítványi csoportoknál nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a "bárány" alávesse magát a "pásztornak", szavának megkérdőjelezése nélkül. Ez főleg így van, mikor nagy döntéseket kell hozni, mint  például: ház, autó, nagyobb dolog vásárlása, eladása; állás vagy iskolaváltás; vakációk tervezése; másik városba való költözés; párválasztás; gyereknevelés és fegyelmezés. A vezetőség tekintélye sok esetben mindennapos, és kis dolgokban is mérvadó. A tagok eljutnak addig a pontig, hogy már kis dolgokban sem mernek saját döntéseket hozni.
Ahogy Chuck Smith írta: A pásztorok totális tekintélyre törekszenek életed felett... alá kell rendelned a pásztornak életed minden területét, amit ők fontosnak és szükségesnek tartanak. Ha valaki ezt nem teszi, lázadónak pecsételik meg. Ezt a tekintélyelvűséget rendszeresen támasztják alá Bibliaszövegek által, mint például a Zsidókhoz írt levél 13:17 ("Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.")
Ennek a következménye az, hogy a csoport tagjai minden kritika nélkül elfogadják, mit mond a vezetőjük, és elveszítik azt a képességüket (ha volt nekik), hogy egyenesen Istenhez forduljanak bölcsességért és vezetésért.



3.Elszigetelődés (elzárkózó magatartás).
Ezeknek a csoportoknak a tagjai különböző mértékben el vannak különítve a csoportjukon kívüli világtól, látszólag azért, hogy elkerüljék a világ általi beszennyeződést. Ám elgondolkodtató, amit Ron Enroth is felvet, hogy ez az elszigetelődés vajon nem egy  kísérlet-e annak megakadályozására, hogy az emberek helyes kiegészítő tanításokhoz jussanak, amelyek több okból is versenyképesek vagy akár fenyegetőek is lehetnek. Sok volt pásztorlási csoport tagja megerősíti ezt.
A csoportok tagjainak azt ajánlják, hogy csak "jóváhagyott" keresztény szerzők könyveit olvassák, s ezeket sokszor maga a csoport hozza létre.
A tagokat lebeszélik más gyülekezetbeli bibliatanárok hallgatásától is, mert ők nem látták Isten Szavának teljes igazságát, különben "hozzánk tartoznának". A világi irodalomra rosszallóan néznek, még a klasszikusokra is, mondván, azok "nem szellemiek" és időpazarlás.
Ez az elszigetelődés az emberek magánéletére is kihat, mivel azt a tanácsot kapják, hogy szakítsanak meg minden közeli barátságot nem keresztény személyekkel, sőt, keresztényekkel is, akik nem az ő csoportjuk tagjai. Figyelmeztetik őket, hogy nem megtért családtagok nem fogják megérteni és helyeselni vágyukat Isten szolgálatára úgy, mint a csoport tagja, s még  keresztény rokonok is ellenségeikké válhatnak. Külső elfoglaltságokban való részvétel, mint például klubokba járás, más szervezetbe való eljárás tiltva lehet, vagy erősen lebeszélik őket róla, mivel ez eltávolítja a tagot eredeti céljától (elhívásától) - ez a tiltás kiterjedhet más keresztény szervezetekre is. A másik nemmel való érintkezés ugyancsak erősen korlátozott, sok csoport ellenzi, vagy egyenesen tiltja a másik nemmel való találkát. Ugyanakkor a legtöbb csoportnak félig-meddig titokzatos tanítása van természetfeletti párválasztásról, a pároktól elvárják, hogy engedélyt kérjenek a vezetőktől a házasságra, de van olyan csoport is, ahol általuk szervezett házasságok, sőt kényszerházasságok vannak.


Én nagyobb vagyok, mint te

4. Szellemi Elitizmus
A csoportokra tipikusan jellemző, hogy saját magukat az Újszövetség elvei leghitelesebb követőinek tartják. Isten Különleges Alakulatának tartják magukat, különleges elhívással. Ron Enroth egy ilyen csoporttagtól így idéz: "Bár nem mondtuk ki hangosan, mégis szívünk mélyén mindannyian úgy éreztük, az egész világon nincs hasonló hely a mi gyülekezetünkhöz... Arra gondoltunk, a kereszténység többi csoportja csak szórakozik, míg mi tesszük az igazi munkát."
Ez az elitizmus a fent említett elszigetelődéshez hozzásegít, főleg egyházi befelé fordulás formájában, mikor is a tagokat elriasztják más csoportokhoz tartozó keresztényekkel való kapcsolattól, főleg máshova tartozó prédikátoroktól, tanítóktól, íróktól óvják őket. Végső soron minden Bibliatanítás a mozgalom vagy csoport kifinomult légköréből származik, mivel félnek attól, hogy kívülállók ellentétes eszmékkel "megmérgezik az elméjét" azoknak a tagoknak, akik befolyásolhatóak.
Az ilyen csoportok úgy látják magukat, hogy egy magasabb elhívású életük van, mint más gyülekezeteknek. Az állandó kísértés ezeknél a megújító mozgalmaknál az, hogy önigazultak és önelégültek lesznek, ezáltal immunissá téve magukat más keresztények kritikáira.



5. Az élet parancsok alá vetése (életmódmerevség)
Hogy egy magas szintű, Krisztusnak való odaszántságot érjenek el, valamint "igazi tanítványságot" és szent életet (ami lényegében ugyanazt fejezi ki), ezek a csoportok egy "györsnövesztő" környezetet alakítanak ki, hogy "kikényszerítsék" a tanítvánnyá válást.
Krisztusban való hited megmentett téged, ám hogy szellemileg felnőtt lehess, minden kérdés nélkül való engedelmességet kell bemutatnod felénk, és megtenned, bármit mondunk neked. Ám Pál szavai ma is ugyanolyan igazak és hangosak, mint amikor leírta őket: "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával." (Gal 5:1)



6. Más vélemény tiltása (eltérő vélemény helytelenítése, rosszallása)
A csoportok e jellegzetessége ugyancsak kapcsolódik az elszigeteltség hajlamához. Az elszigeteltség egyik fő oka, hogy a tagokat arra késztessék, hogy csak a saját vezetőjükhöz forduljanak útmutatásért és vezetésért. Mondanunk sem kell tehát, hogy az elsőnek a második felé engedelmességben való elfogadással kell lennie, engedelmesen elnyomva minden kérdést vagy ellenvéleményt, ami a csoport tanításait vagy tevékenységeit érinti.
Ez kizárja a lehetőségét annak, hogy valakinek más véleménye vagy egyéni gondolkodása legyen bizonyos területen, ami sok evangéliumi gyülekezetben megengedett.
A legtöbb csoportnál a más vélemény és egyet nem értés tiltása kiterjed mindenre, amire azt lehet értelmezni, hogy "aláássa a tekintélyét" a pásztornak, vezetőnek - és ez legfőképp arra vonatkozik, hogy ne javítsa ki a vezetőt senki nyilvánosan. Még a magánjellegű kísérletek is rosszul sülnek el arra nézve, aki van olyan bátor, hogy megpróbálja. Enroth mesélt egy olyan emberről, akit kirúgtak, mert "túl sokat kérdezett". A fiatalember elmondta, hogy a csoport alapítója néha "imádkozott az önálló gondolkodás penésze ellen".
Ahelyett, hogy a kérdező aggodalmát bármennyire is elismerjék, a vezető jellemző módon azt fogja megerősíteni, hogy az egyetlen probléma a kérdezővel van - világos, mondja majd, hogy az adott személynek "lázadó szelleme" van, "rossz a szívállapota" és "ha alávetné magát", meglátná a tanítás vagy tevékenység helyességét, amit most kérdőjelez. Ha tovább folytatja az effajta kérdezést, főleg, ha a kérdező megosztja kételyeit és ellenvetéseit a tagokkal is a vezetőségen kívül, távoznia kell.



7. Nyomasztó emlékű távozás
Volt olyan csoport, ahol a vezetők állítólag bekényszerítették magukat más véleményen levő tagok otthonába, hogy szembesítsék őket a "bűnnel" és "lázadással". Ezek általában hosszú, éjszakai látogatások voltak. Ezek a taktikák, eljárásmódok sokszor eredményt érnek el, legalábbis ideiglenesen. A késő éjszakai "látogatás" élménye legtöbb esetben olyan traumatikus, nyomasztó, hogy a célba vett egyén gyakran inkább beleegyezik mindenbe, amit mondanak neki, csak hogy elkerüljön még egy ilyen élményt. Egy idő után talán inkább úgy dönt, hogy elhagyja a csoportot, mint hogy elfojtsa ellenvetéseit, vagy hogy még egy hasonló "találkozáson" menjen keresztül.
Attól függetlenül, hogy a más véleményen levő tag hogyan hagyja el a csoportot, az majdnem mindig egy fájdalmas folyamat. Akár önkéntesen megy el, akár nyomás alatt, akár kitiltják, kiközösítik, a volt tag ott találja magát elválasztva az összes, vagy majdnem összes közeli barátjától (néha családtagoktól), akik a csoportban maradnak. Gyakran más lakhelyet kell keresnie magának, mivel közösségi lakóhelyen lakott (gyakran használt módszer, hogy a tagokat érzelmileg is egymáshoz kössék), vagy közösen bérelt szobát egy vagy több taggal. Voltak esetek, amikor a volt tagnak más állást kellett keresnie, mert nem érezték jól magukat, amikor továbbra is együtt dolgoztak volt gyülekezetük, társaságuk tagjaival vagy tagjainak. Még házasságok is összetörtek, mikor az egyik tag annyira elkeseredett volt, hogy szükségesnek érezte nemcsak a csoporttól való menekülést, hanem annak hatása alól való menekülést is, és úgy érezte, inkább feladja házasságát, ha ehhez az kell.
Miután egy barátját követte egy lány a csoportból, így írta le lelki és érzelmi állapotát: "Mikor elmentem onnan, tudtam, hogy valami nem stimmel, de azt hittem, velem nincs rendben valami. Azt hittem, nekik van igazuk, olyannyira, hogy azt hittem, ha elhagyom őket, Istent hagyom el. Annyira elkeseredett voltam, hogy még azt a lépést is megtettem volna a menekvéshez... úgy éreztem, az életemért futok."
Világos, hogy semmilyen Istenfélő, Jézust dicsőítő, Isten Igéjét követő gyülekezetnek vagy keresztény csoportnak nem kellene tolerálnia ezt a légkört, nemhogy ilyet kreáljon. Ez bármilyen tagot annyira elkeseredetté tesz, hogy még Istentől is elfutna, csakhogy megnyugvást találjon. Sajnos túl sok egyház és keresztény szervezet teszi ezt. Mégis a vezetők az ilyen egyházakban és szervezetekben feddhetetlenek. Az a komoly vágy van bennük, hogy lelkeket mentsenek meg, és tanítványokat képezzenek az Úr Jézusnak, és kidolgoznak egy rendszert, módszert, amely megítélésük szerint a leggyorsabban fogja elérni e dicséretes célokat. Úgy vélik, hogy a hatalmuk és közeli felügyeletük - és a tagok megfelelő alávetettsége - nélkül a tanítványképzési folyamat nem lehet sikeres. Szóval, ahogy már említettük, az általuk létrehozott "spirituális melegházat" és módszereket alkalmaznak, olyan magatartásokat sulykolnak, ami gyakran ellentétes a Szentírással, az Igével. Ez a folyamat kihathat a Szent Szellem munkájára is, nem engedvén Neki, hogy a saját munkáját a maga módján és a maga idejében végezze. Nagyon gyakran megtörténik ezekben a csoportokban az, hogy a Szent Szellem helyét gyakorlatilag minden szempontból átveszi  a csoport, a vezető és tanításai - még a karizmatikus csoportoknál is, ahol minden hangsúlyt a Szent Szellem ajándékaira fektetnek. Ha van egy lista jóváhagyott és letiltott tevékenységekről az élet minden területére, akkor hogyan vezesse a tagokat a Szent szellem? Isten nem azt akarja, hogy csupán vezetőkre és iránymutatásokra támaszkodjunk szellemi vezetésül, Ő azt akarja, hogy az Ő vezetésére és az Ő Igéjére támaszkodjunk elsősorban. Azért adta a tanárokat és pásztorokat, hogy segítsenek nekünk a megfelelő döntések meghozatalában, és el tudjuk választani az igazságot a hamisságtól; és nem azért adja őket, hogy elfoglalják az Ő helyét az életünkben.
Pál "más evangéliumnak" hívja a keresztény törvényeskedést, és azt mondja, Krisztus evangéliumának az elferdítése (Gal 1:6-8).



Jézus nem azért adta az életét a kereszten, kifizetve a váltságdíjat bűneinkért, hogy felcseréljük az egyik bilincset a másikra. Ő meghalt, hogy megszabadítson a bűntől és a rabszolgaságtól. Szégyent hozunk rá, ha átadjuk magunkat bármiféle (rab)szolgaságnak, beleértve próbálkozásokat önmagunk tökéletessé tételére. A megszentelődésben és a megigazulásban semmilyen emberi erőfeszítésnek nem szabad lennie, semminek, amivel dicsekedhetnénk.



Ismét Pál Apostol fejezte ki ezt a legjobban: "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal. 6:14).


Ha Jézus megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.  Jn 8:36 
 
Utószó:
A cikk azért született, hogy szabad légy olyan igáktól, amit emberek tetted rád.
Mert több magyar egyházban egy elfojtó gépezet működik, ami szinte teljesen visszaszorítja a kreatív gondolkodást a tagokban.
Az egyik ilyen gyülekezetben kijelentették: semmi saját ambíciód nem lehet Krisztusban.
Sőt még magánvéleményed sem. Hanem az ő biblikusnak hitt gyülekezeti látásukat kell követned, ellenvetés nélkül.
Szinte minden művészeti próbálkozást elfojtanak az ilyen gyülekezetekben (vagy nem támogatják, jobbik esetben).
Ebből légy szabad, Jézus nevében.
És ne feledd: a vezetők dolga tanítványokat nevelni.
Tehát olyan keresztényekre van szükség, akik döntéseket tudnak hozni, maguktól.
Arra vannak rávezetve, hogy ne mások hite szerint járjanak, hanem saját hitbeli cselekedeteik legyenek.
Ha elvették a hitedet (és más hite szerint jársz), akkor elvették a kereszténységedet is. Jézus hiába halt meg érted.
Mert ha az Úr visszajön, a hitet fogja elsőnek keresni a Lk 18:8 szerint, (ami viszont szeretet nélkül nem sokat ér).  
Ha bátorításra van szükséged, csak írj.

Ha többet akarsz olvasni (angolul) a Sheperding Mozgalomról, Googlézd ezt: shepherding movement




Utólagos bejegyzések a KMA és a hozzászólók részéről.

A tagok, akik távoznak, vagy távozniuk kell, nagy szellemi nyomás alá kerülnek a gyülekezet részéről. Diszkreditálják őket mindenki előtt, lázadónak, árulónak kiáltják ki őket. Vallásoskodó emberek, akiknek az élete hamarosan tönkre fog menni, mert elhagyták az Istentől rendelt helyüket. Ha nem térnek vissza pár napon belül, elkezdődik a nyilvános megszégyenítés. Olyan (mindenre képes) egyedeket küldenek utánuk, akik nyilvánosan kezdik el kiteregetni a "menekülők" vélt vagy valós dolgait, ezáltal beleesve Noé átkába. (kma megjegyzése: ezek a szemünk láttára, nemrég is megtörtént dolgok, sőt többen írtak nekünk hasonló helyzetekről)