.jpg)
"Amikor felhőt borítok a
földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1Móz 9,14).
Felhő most is van bőven, de
nem félünk attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a
szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az
Úr Nóéval kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért
gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét,
végül is romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel az ilyen alaptalan és
méltatlan gondolatokkal!
Ahol földi érzékeink csak a
nyomorúság felhőit látják, ott a hit mindig látja a szövetség ígéretének
szivárványát. Istennek van olyan íja, amelyből a pusztulás nyilait lőhetné ki;
de íme, az íj most fölfelé van irányítva. Nincs húrja és nincsenek nyílvesszői;
olyan íj, amelyet csak nézni kell, nem hadakozásra való. Sok színből áll,
örömet és gyönyörűséget fejez ki, nem vérvörös a mészárlástól, nem fekete a
haragtól. Ezért bátorodjunk fel! Isten soha nem sötétíti el felettünk úgy az
eget, hogy ne adná szövetségének tanújelét, de még ha meg is tenné, akkor is
bízzunk benne, mert Ő nem változik, nem hazudik és semmi meg nem akadályozhatja
abban, hogy békessége szövetségét megtartsa.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.