Oswald Chambers: KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg.

A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, ! amit jónak lát!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers