Máté evangélium 4. fejezet: A kísértő feletti győzelem kulcsa: az írott ige ismerete. (revideált)

Mát. 4,1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől [elvezette a Szellem] a pusztába [a sivatagba, egy magányos, elhagyatott helyre], hogy megkísértessék^* az ördögtől^**

*Megkísért: (peiradzó): megpróbálja rávenni, (elcsábítsa) bűnre, vagyis céltévesztésre.

*Ördög (diabolos): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán. A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz (testvéreihez), hogy könyörülő (és irgalmas) legyen és hív (vagyis hű) főpap az Isten előtt való dolgokban (szolgálatában), hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18)

Mert az embert már az Édenben megkísértette az ördög, és sikerült céltévesztésbe vinnie: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál (mezei állatnál), melyet az Úr Isten teremtett (és alkotott) vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (azt meg se érintsétek), hogy meg ne haljatok.

És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból (tehát ha esztek belőle), megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek (Más fordítás: Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet), és kívánatos az a fa a bölcsességért (mert okossá tesz): szakaszt azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És (ekkor) megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; ezért fügefalevelet aggatnak (és fűztek) azért össze, és körülkötőket (ágyékkötőket) csinálnak (azaz készítettek) maguknak” (1 Móz. 3,1-7)

Mát. 4,2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre [vagyis végül] megéhezék.

Mát. 4,3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [és parancsold meg], hogy e kövek változzanak kenyerekké^*

*A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten így szólt: „És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; akiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,17)

Mát. 4,4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével kijelentéssel, Isten élőbeszédével], amely Istennek szájából származik^*

*Itt az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3)

„Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és léleknek (életnek és szellemnek), az ízeknek (és az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)

Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltözzétek föl (öltsétek magatokra) az Isten minden fegyver(zet)ét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (és mesterkedéseivel) szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (vagyis harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (az erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (és a sötétség világának urai), a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (és éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (és leküzdve) megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).

Mát. 4,5 Ekkor vivé Őt az ördög [a sátán, vádló, rágalmazó, félrevezető, és ellenség] a szent városba [Jeruzsálembe], és odahelyezi a templom tetejére [a templom párkányára,és a templom ormára) állította].

Mát. 4,6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [és a tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek] téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe^*

*A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá (és ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak), Nem illet (nem érhet) téged a veszedelem (a baj), és csapás nem közelget (nem is férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).

Mát. 4,7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]: Ne kísértsd [ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet^*

*Az Úr Jézus is Igével válaszol, ezzel utalva a próba következményére is: „Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképpen megkísértettétek (illetve próbára tettétek) Masszában (jelentése: próbatétel, teher, súly)” (5 Móz. 6,16)

Itt zúgolódtak Izráel fiai, és Mózes és Áron sem azt tette, amit kellett: „És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának (jelentése: elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel fiainak versengéséért (és perlekedése miatt), és mert (így) kísértették (így tették próbára) az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen?” (2 Móz. 17,7)

És a következmény: „Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok” (4 Móz. 20,12)

Mát. 4,8 Ismét [és végül] vivé Őt az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; a Sátán] egy igen [egy rendkívül] magas hegyre, és megmutatá néki [és felvonultatta szeme előtt] a világ [a világegyetem, a teremtett világ] minden országát [minden királyságát, és birodalmát] és azok dicsőségét [és gazdagságát]^*

*A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet(tel való)  kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (az életéért)?” (Mát. 16,26)

Mát. 4,9 És monda néki: Mindezeket [mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét] néked adom [mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom], ha leborulva imádsz engem [akkor mindez a tied lesz].

Mát. 4,10 Ekkor [elutasította, és] monda néki Jézus: Eredj el^* sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj [Neki adj Isten(nek járó) tiszteletet] ^**

*Eredj el: (hüpagó): távozz tőlem; el innen! Hátam mögé, (vagyis: ne álljon előtte, ne legyen a társaságában)

**Az Úr Jézus most is, – mint a kísértő minden próbálkozására – az írott Igével válaszol, példát adva nekünk, és ez egyben figyelmeztetés is arra, hogy az írott Ige ismerete feltétele győzelmünknek: „Féljed az Urat, a te Istenedet, Őnéki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” (5 Móz. 6,13)

Mát. 4,11 Ekkor elhagyá [otthagyta] őt az ördög [(a vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség, a sátán]. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki^*

*A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt [és kin is maradt] a pusztában [a sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos, pusztaságban]. Negyven napig kísértetve  a sátántól [aki megpróbálta elcsábítani céltévesztésre], és a vadállatokkal [veszélyes, dühös, vadállat; szörnyeteg, fenevad; bestia, a sátánnal] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13)

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (a céltévesztést). Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16)

Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett [hogy kiszolgáltatták, és fogságra vitetett], visszatért [és visszavonult; félrevonult] Galileába [jelentése: a pogányok körzete]^*

*Lukács röviden így számol be erről: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (vagyis megintetett) őtőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (tömlöcbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

Bemerítő János idézte Isten Igéjét, amely kimondja, hogy: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az. Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (vagyis gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 18,16; 20,21)

 Erről így számol be Máté: „Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén (bilincsbe verette), tömlöcbe (azaz börtönbe) vettette vala Heródiásért (Heródiás kedvéért), az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert (ugyanis) ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele (együtt) élned. (Heródes szerette volna megöletni) de mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncolt a Heródiás leánya ő előttük (a társaság előtt), és megtetszék Heródesnek; Azért esküvéssel fogadá, hogy amit (és bármit) kér, megadja néki.

A leány pedig, anyja rábeszélésére (és unszolásának engedve), monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét. És megszomorodék (és elkomorodott) a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy (teljesítsék kérését és) adják oda. És elküldvén (embereit), fejét véteté Jánosnak a tömlöcben. És előhozzák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. És előjövén az ő tanítványai, elvivék a (holt)testet, és eltemették azt; és elmenvén, megjelenték (és hírül adták ezt) Jézusnak” (Mát. 14,3-12)

Márk is bizonyságot tesz a történtekről, újabb részletekkel kiegészítve azt: „Mert maga Heródes fogatta el és (bilincseltette meg és) vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János (erre) azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével (együtt) élned. Heródiás pedig (ezért megharagudott rá és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem tehette.

Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, (ezért védelmébe vette) és oltalmazá őt; és (bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, de) ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest (és szívesen) hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap jöttével (amikor végül is eljött a kedvező alkalom), mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (és főembereinek), vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát adott.

 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncolt, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az (a leány) pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban.

A király pedig, noha igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak (vagyis Jánosnak) fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a (holt)testét, és sírba tevék (sírba helyezték)” (Márk. 6,17-29)

Ezután pedig az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván (és így hirdette) az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,14-15)

Mát. 4,13 És odahagyva [és elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [és letelepedett] a tengerparti Kapernaumban [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva] határain [ezek vidékére költözött];

Mát. 4,14 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván:

Mát. 4,15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé [a tenger menti út], a Jordánon túl [a túlsó parton], a pogányok [a nemzetek] Galileája [jelentése: csekély, alacsony, megvetett, pogányok körzete],

Mát. 4,16 A nép, amely sötétségben^* ül vala, láta nagy világosságot [nagy fényt], és akik a halálnak földében [és országában] és árnyékában ülnek [és laknak] vala, azoknak világosság támada. [fény virradt rájuk; (Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!)]^**

*Sötétség (szkotosz): 1) sötétség, homályosság; 2) vakság; 3) szédülés; 4) tudatlanság; titokzatosság; gyűjtőfogalma mindannak, ami démoni.

*És beteljesült az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz (nem marad) mindig sötét(ség) ott, ahol most szorongatás (és elnyomás) van. Először megalázta Zebulon (A név jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj) és Nafthali (jelentése: harcok, küzdve, harcolva) földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját (a tenger felé vivő utat), a Jordán túlsó partját (a Jordánon túli részt) és a pogányok határát (és a pogányok területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény (és világosság) ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2)

Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog;  tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,1-2.4-5)

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10)

Dávid megvallása Istennek: „Mert nálad van az (örök)életnek forrása; a te világosságod (a Te fényed) által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10)  

„Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Más fordítás: Mert te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29)

Mert:  „Az igazakra (becsületesekre) világosság fénylik (és ragyog) a sötétben (is): attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4)

 És: „Világosság támad fel (és fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre öröm” (Zsolt. 97.11

Mát. 4,17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg [térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert elközelgetett a mennyeknek országa. [a mennyek királysága, az Egek Istenének királyi uralma]^*

*A pusztai kísértés után: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő tanít azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)

És folytatja a Bemerítő János által hirdetett üzenetet, aki: „… ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]” (Mát. 3,2)

A tanítványoknak is ezt parancsolja az Úr Jézus: „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván (és hirdessétek): Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

Mát. 4,18 Mikor pedig a galileai tenger mellett [a galileai tó partján] jár [és járt-kelt]  vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [körhálót dobtak] vala; mert halászok valának.

Mát. 4,19 És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [és emberek halászává teszlek benneteket]

Mát. 4,20 Azok pedig azonnal [azon nyomban; tüstént] otthagyván a hálókat, követék őt. [és csatlakoztak hozzá].

Mát. 4,21 És onnan tovább menve [és útját folytatva], láta [vagyis megpillantott; és észrevett] más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban [a bárkában] atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá őket.

Mát. 4,22 Azok pedig azonnal [rögtön; mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [a bárkát] és atyjukat, követék őt. [és a nyomába szegődtek; és csatlakoztak Hozzá]^*

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.

 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek.

 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [a vízbe] (kör)hálót vetének [azaz kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának. És monda nékik [és így szólította meg őket] Jézus: [gyertek] Kövessetek engem, és én azt művelem [azt cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket]. És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá]” (Márk. 1,16-18)

A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök (sok halászt hívatok), ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, én erősségem (erőm), én bástyám (mentsváram) és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik sem ér semmit)” (Jer. 16,16.19)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább.

 És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

Mát. 4,23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten [a mennyek] országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget^* és minden erőtlenséget^** [és fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]

*Betegség (noszosz): - betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek.

*Erőtlenség (malakia): - erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség.

Mát. 4,24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [súlyos nyavalyákban] és kínokban [gyötrelmekben] sínylődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek; a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől (démonoktól) megszállottakat; démonizáltakat, epilepsziásokat], holdkórosokat és gutaütötteket [bénákat; és inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket.

Mát. 4,25 És nagy sokaság [nagy sereg, egy egész tömeg] követé őt [és szegődött nyomába; csatlakozott hozzá; és csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]^*

*Mert az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja (bejárta) vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten (a mennyek) országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezték (oda tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)

Az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (megszállottat), és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Mát. 8,16-17)

 „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Így prófétált erről Ézsaiás: „Utált és (megvetett volt), az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük (és eltakartuk arcunkat előle), utált (megvetett) volt; és nem gondoltunk (nem törődtünk) vele. Pedig (a mi) betegséginket ő viselte, és (a mi) fájdalmainkat (és gyötrelmeinket) hordozá (cipelte), és mi azt hittük (azt gondoltuk), hogy ostoroztatik, verettetik (hogy Isten csapása sújtotta) és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért (és törvénytelenségünk, törvényszegéseink miatt kapott sebeket), megrontatott (és összetörték) a mi vétkeinkért (a mi céltévesztésünkért), békességünknek büntetése rajta van (és Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen), és az ő sebeivel (az ő sebei árán) gyógyulánk meg (és tett éppé).

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (és mindenki a maga útját járta); de az Úr mindnyájunk vétkét (céltévesztését) ő reá veté (őt sújtotta mindnyájunk bűnéért azaz: céltévesztéséért). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre (vágóhídra) vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt (és mely némán tűri, hogy nyírják); és száját nem nyitotta meg!” (Ésa. 53,3-8)

Az Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Mát. 24,14)

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És (Jézus) prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [démonokat] űz [kihaj(í)t; kidob] vala” (Márk. 1,39)

„És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket (és Ő ezt erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (és nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12)

 „És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (vagy településekre), a betegeket letevék a piacokon (a tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és akik csak megérintették meg is), gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)

„Jézus pedig elméne (elvonult) tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (milyen nagy dolgokat visz véghez), nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8)

Kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (illetve benne), és: Az ördögök fejedelme által (az ő segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22)

Lukács is erről az Evangéliumról tesz bizonyságot: „Sokakból (sok emberből) pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván (rájuk parancsolt), nem engedi őket szólani (és beszélni), mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,41)

 „És alámenvén ővelük (vagyis a tanítványaival), megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (erő áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiás próféciáját a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3)