2012. szeptember 3.

Lukács evangélium 20. fejezet: Jézus és a vallásos emberek (szerkesztett)


Luk. 20,1 És lőn [történt] azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az Evangéliumot [az örömhírt] hirdeti, előállnak [(ephisztémi): megjelentek, és hozzáléptek] a főpapok [vagyis a papi fejedelmek] és az írástudók [(grammateusz): törvénymagyarázók] a vénekkel egybe [vagyis a vének társaságában],

Luk. 20,2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, [miféle felhatalmazással, és] micsoda hatalommal [milyen hatalom birtokában] cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat [ezt a felhatalmazást] adta?

Luk. 20,3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

Luk. 20,4 A János bemerítése mennyből vala-é, vagy emberektől [való]?

Luk. 20,5 Azok pedig tanakodnak [és így fontolgattak; okoskodtak] maguk közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

Luk. 20,6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] volt.

Luk. 20,7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.

Luk. 20,8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal [és micsoda felhatalmazással] cselekszem ezeket [a dolgokat]

Luk. 20,9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála [vagyis ültetett] szőlőt, és kiadá azt [bérbe] munkásoknak [szőlőműveseknek], és hosszú időre elutazék [idegenbe távozott].

Luk. 20,10 És annak idején [a kellő időszakban] elküldé (rab)szolgáját a munkásokhoz [a szőlőművesekhez], hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; [hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből] a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsátják el [és üres kézzel elkergették].

Luk. 20,11 És még másik (rab)szolgát is külde; de azok azt is [csúffá tették], és  megvervén és meggyalázván, üresen bocsátják [és üres kézzel űzték] el.

Luk. 20,12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, [és sebesre verve] kiveték [kidobták]

Luk. 20,13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én [szeretett] szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik [és vele szemben majd csak megváltozik viselkedésük].

Luk. 20,14 De mikor [azonban] azt [vagyis a fiút] meglátták a munkások, [a szőlőművesek], tanakodnak, és [megbeszélték] egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

Luk. 20,15 És kivetvén [kidobva] őt a szőlőből, megölték. Mit cselekszik azért a szőlőnek [a szőlőskertnek] ura azokkal?

Luk. 20,16 Elmegy és elveszti [elpusztítja; megöli] azokat a munkásokat [a szőlőműveseket], és a szőlőt [a szőlőskertet] másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! [Szó sem lehet róla]

Luk. 20,17 Ő pedig reájuk tekintvén, [és végignézve rajtuk] monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek [(apodokimadzó): elutasítottak, és visszautasítottak, és a próbán elvetettek], az lett a szeglet fejévé [a sarokkővé]?

Luk. 20,18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik [vagyis össze fog zúzódni mindenki, aki arra a kőre esik]; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja [és agyonzúzza] azt

Luk. 20,19 És igyekeznek vala a főpapok [a papi fejedelmek] és az írástudók [törvénymagyarázók] kezeiket ő reá vetni [és elfogni] azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenük mondta e példázatot.

[Más fordítás: Az írástudók és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek, hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot].

Luk. 20,20 Annakokáért vigyázván őreá, leselkedőket [felbérelt megfigyelőket] küldének ki, akik igazaknak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek

[Más fordítás: Ezután állandóan szemmel tartották őt, és cselvető kémeket küldtek utána, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és kiszolgáltassák és átadhassák, a hatóságnak] és a helytartó hatalmának.

Luk. 20,21 Kik [vagyis a kémek] megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz [és nem nézed senki személyét; nem a külsőre vagy tekintettel], hanem az Istennek útját igazán [az igazsághoz ragaszkodva; az igazság alapján] tanítod:

Luk. 20,22 Szabad-é [megengedett-e] nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

Luk. 20,23 Ő pedig észrevévén [felismerte] álnokságukat [ravaszkodásukat; mélyére látott alattomosságuknak, és], monda nékik: Mit kísértetek engem?

Luk. 20,24 Mutassatok nékem egy pénzt [egy dénárt]; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

Luk. 20,25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.

Luk. 20,26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatnak. [Más fordítás: Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és megdöbbenve elhallgattak]

Luk. 20,27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok [vallási felekezet, (szekta) de elsősorban politikai párt volt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolta,] közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdék őt,

Luk. 20,28 Mondván: Mester, Mózes megírta [vagyis előírta] nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot [vagyis utódot] az ő testvérének.

Luk. 20,29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

Luk. 20,30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;

Luk. 20,31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

Luk. 20,32 Mind ezek után pedig [végül] meghalt az asszony is.

Luk. 20,33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek felesége volt.

Luk. 20,34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak [(aión): e világ korszak] fiai házasodnak és férjhez adatnak:

Luk. 20,35 De akik méltókká tétetnek, [(tügkhanó): vagyis célba érnek] hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

[Más fordítás „De akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világkorszakra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek]

Luk. 20,36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai

Luk. 20,37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette [(ménüó): tudtul adta, közölte, jelentette] a csipkebokornál [(batosz): gyümölcstelen tüskebokornál], mikor az Urat Ábrahám [jelentése: sokaság atyja] Istenének és Izsák [jelentése: nevetés] Istenének és Jákób [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő] Istenének mondja.

Luk. 20,38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki

[Más fordítás: Mert Őbenne mindenki él].

Luk. 20,39 Felelvén pedig némelyek az írástudók [törvénymagyarázók] közül, mondának: Mester, jól [(kalósz): helyesen, pontosan] mondád!

Luk. 20,40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

Luk. 20,41 Monda pedig nékik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

Luk. 20,42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok [(pszalmosz): hangszerkísérettel énekelt dal; dicsőítés] könyvében: Monda az Úr az én Úr ülj le jobbomon],

Luk. 20,43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Luk. 20,44 Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát néki?

Luk. 20,45 És az egész nép hallására [és miközben az egész nép hallgatta őt, így szólt], és monda az ő tanítványainak:

Luk. 20,46 Oltalmazzátok meg magatokat [(proszekhó): őrizkedjetek, és óvakodjatok] az írástudóktól [a törvénymagyarázóktól]. Akik hosszú [és díszes] köntösökben akarnak járni, [és akik előszeretettel járkálnak díszes köntösökben] és szeretik [és szívesen veszik] a piacokon [és a tereken] való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, [a zsinagógákban szeretik a főhelyeket] és a lakomákon a főhelyeket [(prótokliszia): szó szerint: első helyen fekvést];

Luk. 20,47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből [(prophaszisz): látszatra, színlelésből szerepjátszásból] hosszan [(makrosz): hosszadalmasan, terjengősen] imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek [(perisszosz krima lambanó): ezeknél a kelleténél több, haszontalan vita előzi meg döntésüket valami mellett vagy ellen, hogy azt elfogadják, vagy befogadják].



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.