Ige: Aki elrejti – magába zárja – az Úrtól kapott ajándékát

 „Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és (rab)szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. (Más: fordítás: Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon)” (Márk. 13,34)

Lukács további részletekkel kiegészítve mondja el a példázatot: „Monda azért: Egy nemes ember elméne (elutazott) messze tartományba (egy távoli országba), hogy országot vegyen (és királyi méltóságot szerezzen) magának, aztán visszatérjen. Előszólítván (hívatta) azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát (minát), és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldenek (vagyis küldöttséget menesztettek) utána, (és azt üzenték) mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk (és felettünk).

És lőn, mikor megjött az ország vétele után (és amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért), parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint (és hogyan) kereskedett. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád (a te minád) tíz gírát (azaz: minát) nyert. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív (vagyis hű), legyen birodalmad (és hatalmad) tíz városon (tíz város fölött). És jöve a második, (és jelentette) mondván: Uram, a te gírád (a te minád) öt gírát (vagyis minát) nyert. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad (és uralkodj te is) öt városon.

És jöve egy másik (vagyis megérkezett a harmadik is), mondván: Uram, ímhol (itt) a te gírád (vagyis minád), melyet egy keszkenőben eltéve tartottam (és egy kendőbe kötve őriztem); Mert féltem tőled, mivelhogy kemény (könyörtelen) ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el (és azt is behajtod, amit nem fektettél be). És learatod, amit nem te vetettél.

Monda pedig annak: A te szádból (a te saját szavaid alapján) ítéllek meg téged, gonosz (rab)szolga. Tudtad, hogy én kemény (könyörtelen) ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el (és behajtom azt is, amit nem fektettem be), és learatom (azt is), amit nem én vetettem (el); Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát (vagyis minát), és adjátok annak, akinek tíz gírája (tíz minája) van. És mondának néki: Uram, (annak) tíz gírája (azaz minája) van! És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.

Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam (és hogy királlyá legyek felettük), hozzátok ide, és (vágjátok le) öljétek meg előttem!” (Luk. 19,12-27) »mina (gíra) (mna): száz drakhmával egyenlő súly- és pénzegység. Értéke kb. száz napszám. Hatvan mina (gíra) egy talentum«

Az apostolok fejtik ki a példázat értelmét: „Kiki amint kegyelmi ajándékot (khariszma: a kegyelem, a Szellem megnyilvánulása. Egy természetfeletti csodatevő képesség) kapott, (úgy) sáfárkodjatok (és szolgáljatok) azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó (tisztességes, becsületes, érdemes, méltó) sáfárai (hű közvetítői, és felvigyázói)” (1Pét 4,10)

De: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [és juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [azaz: prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [és mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [és gyakoroljuk]. Akár szolgálat [a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban, [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk), és szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [és szentelje magát a tanításnak]. Akár intő [aki segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [vagyis a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/].

 Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel], a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [és tegye]” (Róm.12,8)