2012. szeptember 20.

Egy imameghallgatás

Készítette: Lisa Szanyel
Egy kaliforniai középiskola diákjai három hónapon keresztül készültek arra, hogy a húsvéti szünidőre Mexikóba utazzanak, és ott segítsenek a szegényeken.

Imádkoztak Istenhez, hogy használja őket csodálatos módon. Nagy várakozással a szívükben el is utaztak egy Mexicali melletti kis gyülekezethez.

Amikor vasárnap reggel megérkeztek a kis faluba, azt látták, hogy a templom, ahol szolgálni akartak, csúnyán leégett. A tető beszakadt, már csak a négy fal állt. Óvatosan léptek be az épület maradványai közé, ahonnan egy éneket hallottak felcsendülni spanyolul. Egy elcsigázott, csüggedt lelkész és kilenc gyülekezeti tagja, akik éppen délelőtti istentiszteletük közepénél tartottak, zavart tekintettel fogadta őket. Nyilvánvaló volt, hogy nem érkezett meg hozzájuk az a levél, amelyben a csoport a szolgálati szándékát jelezte, így aztán fogalmuk sem volt róla, hogy a csoport eljön, hogy velük töltse ezt a hetet.

Az ének után a lelkész megszakította az istentiszteletet, hátrament a középiskolás diákokból
álló csoporthoz, és azt kérdezte tőlük:

- Qué pasa?" (amit a csoport ígyértelmezett: "Ugyan mi a csodát kerestek ti, gazdag fehér gyerekek, itt, a mi templomunkban?").
Hosszas hallgatás után az egyik tanuló megszólalt:
- Keresztyén fiatalok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy szolgáljunk.
Amikor a lelkész ezt meghallotta, a szeme megtelt könnyel.
- Három hónappal ezelőtt valakik a faluból felgyújtották a templomunkat - magyarázta. -Azóta imádkozunk, hogy Isten küldjön segítséget, de már feladtuk a reményt, hogy valaha is jön segítség. Dicsőség Istennek!

A harmincöt tanuló döbbent csendben állt. Sokszor hallották már, hogy Isten használni akarja őket, és most életükben először meg is tapasztalhatták.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.