Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér
megtörésében…(ApCsel 2:42)
Az úrvacsora
a legcsodálatosabban adja tudtunkra, hogy ilyenkor közösségünk nem egymással
van, hanem elsősorban is a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal. Aki érdemtelenül is
szeret. Aki méltatlanul is megbocsát. Aki felkészít engem az asztaltól való távozással
arra, hogy én magam is szeressek, és megbocsássak.
Ezek a
régiek, akik ott Jeruzsálemben kitartóan részt vettek, mégpedig naponta a
kenyér megtörésében, halálosan komolyan vették mindezt. Szeretet és
megbocsátás. Ezért is kedvelte őket az egész nép. A gonoszkodásban és
haragtartásban jeleskedő világ. Nem erre van szükségünk vajon nekünk is? Amikor
a rosszindulat és a kőbe vésett sérelmek diktálnak. Amikor különös elvekhez
tartja magát a szánalmas ember. Szét kell nézni városunkban! És szét kell nézni
gyülekezetünkben is!!! De ez a szétnézés csak és kizárólag az úrasztalától
történhet hitelesen és tisztán, amikor az úrvacsorai közösség, mint Isten
vendégeként való részvétel teheti helyre szívünket, gondolatunkat, sérelmeinket
és botlásainkat. (Lovász Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.