Amikor lehetetlen helyzetbe kerülsz, olyan helyzetbe, amikor egyszerűen nincs erőd, vagy képességed arra, hogy átverekedd magad a nehéz pillanatokon, kísért-e az a gondolat, hogy add fel, fogadd el a vereséget? Ne tedd! Ehelyett kiálts „dicsőség!-et”, mert Isten Igéje azt mondja, hogy az Ő ereje által leszel tökéletes.
Az ebben az Igében szereplő „erő” szó eredetileg a görög dünamis, melynek jelentése: Isten csodatevő hatalma. Gondold csak végig, mit is jelent ez. Amikor az emberi erőd már elfogyott, akkor Isten ígérete szerint az Ő csodatevő ereje, hatalma fog átsegíteni a nehéz helyzeten!
Nézzük meg az Apostolok cselekedetei 14-et, ahol láthatjuk, hogyan is történt ez Pál apostol életében. A zsidók megkövezték, kivonszolták a városból, majd holtan magára hagyták. Pál emberi ereje a végére ért, minden lehetősége és reménye elfogyott.
A tanítványok azonban körülállták, és imádkoztak, az Úr pedig cselekedett, és feltámasztotta Pál apostolt!
Más szavakkal, amikor az ő emberi lehetőségei, ereje végére ért, és nem volt képes győztesen kikerülni abból a helyzetből, akkor Isten csodatevő ereje elégséges volt számára. Isten ereje elég volt az ő gyengesége ellenére.
Tehát, ha ma válságban van az életed,
ha beteg vagy, és az orvosság nem elégséges,
ha pénzügyileg ellehetetlenültél,
ha a családod éppen most hullik darabjaira,
ha rossz szokásaid rabságából nem tudsz megszabadulni, és már minden reményed elfogyott,
ha már mindent megtettél, amit csak tudtál, és még sincs semmi eredménye, akkor ez az a pillanat, amikor ÖRVENDEZZ! Mert amikor az emberi erőd elfogyott, akkor Isten ereje megjelenik!
Csak higyj!
Isten kegyelme tényleg mindenre elégséges!
Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland: Faith to faith c. könyvéből
K. Copeland Ministry által engedélyezett fordítás
Olvasásra javasolt:
Apcs 14:1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.
Apcs 14:2 Akik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
Apcs 14:3 Azért sok időt töltöttek [ott], bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.
Apcs 14:4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.
Apcs 14:5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,
Apcs 14:6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,
Apcs 14:7 És ott prédikálják vala az evangéliumot.
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevkenneth_copeland:_isten_ereje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.