Ige: A bölcs sáfár

„Kicsoda hát a hű, (okos) és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén (akit az úr szolgái fölé rendel), hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi (és az egész vagyona fölé rendeli) őt.

Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt (és késik); és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek (és hűtlenek) sorsára juttatja.

És amely szolga tudta (és aki ismerte) az ő urának akaratát, és (és nem fogott hozzá teljesítéséhez, és) nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg (és sok verést kap). Aki pedig nem tudta (nem ismerte ura akaratát), és büntetésre méltó dolgokat cselekedett (és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat), kevesebbel büntettetik (és az kevés verést kap). És valakinek sokat adtak, sokat követelnek (és sokat kívánnak) tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle (és attól többet kérnek számon)” (Luk. 12,42-48)

 Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen [és úgy értékeljen] minket [és úgy számoljon velünk] minden ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valakit; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait. [gondnokait; intézőit].

Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [a gondnokokban; intézőkben, aki a megbízó (a tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek [és megbízhatónak] találtassék, [és bizonyuljon]” (1 Kor. 4,1-2)

„Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17)

És így buzdítja a Szent Szellem a hívőket: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (és lámpásotok) meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg (mikor tér vissza) a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki (az ajtót). Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy (és megérkezik), vigyázva (és virrasztva) talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat (az asztalhoz), és előjövén (odamegy), (fel)szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő (és érkezik is) meg, és úgy (virrasztva) találja őket, boldogok azok a szolgák!” (Luk. 12,35-38)

Ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (és meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel

(Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8)

Mert: „Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve őbennük, hogy gonoszt cselekedjenek

(Más fordítás: Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel)” (Préd. 8,11)