Ige: Az ima

 „Intelek [(parakaleó): kérlek, bátorítlak, és buzdítalak tehát], hogy [(próton): elsősorban], és mindenek előtt, tartassanak könyörgések [(deészisz): Olyan kérést jelent, amely Isten könyörületességéért, folyamodik az Ő kegyelmére, nagylelkűségére építve], imádságok, [(proszeukhé): imádkozások] esedezések [(enteuxisz): kérések, könyörgések, közbenjárások, Istennel való beszélgetések], hálaadások [(eukharisztia): hálaadás, köszönet, vagyis hálaadó imádságok] minden emberekért

[Más fordítás: Mindenekelőtt arra kérlek benneteket, imádkozzatok minden emberért! Könyörögjetek Istenhez, kérjétek, hogy adja meg, amire szükségük van, és adjatok hálát érte, hogy megadja],

Királyokért [(baszileusz): király, fejedelem, uralkodó, vagyis mindenkiért, aki a legfelsőbb hatalom birtokában van] és minden méltóságban levőkért [(hüperokhé): méltóság, tekintély, kiemelkedő állás, vagyis minden hatalmon lévőkért, fölöttesekért, vezető állásban lévőkért; vagyis minden feljebbvalóért; és minden felettesért; elöljáróért], hogy csendes [(éremosz) nyugodt, békés, zavartalan] és nyugodalmas [(hészükhiosz): háborítatlan, csendes] életet éljünk [(biosz): (földi) életet], teljes istenfélelemmel [(euszebeia): hitben folyó, hívő életet] és tisztességgel [(szemnotész): méltóságban, szentségben].

Mert ez jó és kedves [(apodektosz): elfogadott, Istennek tetsző, kedves] dolog a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünk [színe] előtt^” (1 Tim. 2,1-3)